1853 utolsó napján kapta meg Verdi A szicíliai vecsernye szövegkönyvét. Scribe, az Opéra korlátlan ura, egy olyan melodrámai műfaj apostola, mely éppen e színházról kapja majd nevét. Elképzelései alapján bonyolult, aránytalanul nagymértékű művek születnek.
Termékeny irodalmár, s alaposan ismeri a színpadi hatás törvényeit. Sok tragédiát és komédiát
írt, prózában és versben, melyek inkább voltak nevezetesek ügyes összeállításukról, mint a színpadi alakok tömörségéről s a mély gondolatokról. De még az ő termékenysége sem tudja kielégíteni a kor híres és ismeretlen zeneszerzőinek ostromát. A világ
minden részéből elárasztják megbízatásokkal, s így gyakran csak a szövegkönyv gerincét vázolja fel, s magát a szöveget munkatársaival fejezteti be. A szicíliai vecsernye társszerzője Charles Duveyrier.
Ám Verdi nem tudja, hogy a szövegkönyv egyszer már felhasznált anyag. Scribe most ügyesen felmelegíti —
hogy el ne veszítse — sok évvel azelőtti főztjét. Röviden: Scribe a Donizetti számára írt Alba hercege című librettót használta fel. (Donizettinek az Opéra számára kellett volna megzenésítenie, de már ágynak döntötte a betegség, s munkája befejezetlen maradt.)
Hogyan kerülhette el Scribe figyelmét, hogy a librettó (melynek az a tárgya, hogy a haragra gerjedt nép mint űzi ki Szicíliából a pökhendi és betolakodó franciákat)
kellemetlenül érintheti a francia közönséget? Scribe-nek kijut a szidalmakból, s a vita egyre nagyobb hullámokat vet. Scribe védekezésül azt állítja, hogy a Vecsernye témájául szolgáló mészárlás tényét a történelem nem igazolja.
A színen különben mészárlás nem látszik, de állandóan ott fenyeget a vérengzés, s a fenyegető hangulatot meglehetősen ízetlen szerelmi történet oldja fel. A librettó hosszú, unalmas részei még csak hangsúlyozzák a zene hasonló részeit; a francia „nagyopera"
— az Opéra szokása szerint — kötelességszerűen öt felvonásból áll. Az Opéra ez idő tájt már teljesen nemzetközivé vált, mert fényének emeléséhez Európa legnevesebb zeneszerzői
is hozzájárultak. A XIX század során — már Verdi előtt — Rossini, Donizetti és Meyerbeer. Maga Wagner is, pályája kezdetén azt remélte, hogy a francia Opéra számára írhat, de nem sikerült neki.
1854 májusának második felében járunk. Verdi nem halad A szicíliai vecsernye komponálásával. Ezen a nyáron nem utazik Sant'Agatába. Franciaországban marad, hogy
munkáját befejezze. A Lear királyt most ismét kiiktatja terveiből. Még néhány átfésülési
javaslatot tesz Sommának, de hozzáteszi: „a legnagyobb kényelemben dolgozhat rajta", pedig még másfél hónappal ezelőtt így írt neki: „Alig várom, hogy hozzáláthassak a Lear királyhoz. Nagyon szeretem ezt a témát, s azt remélem, kihozok belőle valamit, ami kevésbé lesz rossz, mint egyéb zenéim!"
Verdi azonban még mindig szerződéses zeneszerző, kénytelen előbb különféle kötelezettségeknek eleget
tenni. A nyárra bérbe vett egy Párizs környéki vidéki házat. Szeptember közepe táján elküldi A szicíliai vecsernye első számait az Opéra igazgatójának, s szeretné azonnal elkezdeni a zongora melletti próbákat. Közbejön azonban valami, ami megzavarja az opera bemutatására kidolgozott összes terveket.
Cruvelli — akire Elena szerepét osztották —, október 9-én az Opéra Hugenották előadásán nem jelenik meg, hiába is várják. Fittyet hányva kötelezettségeinek, elutazott Párizsból, anélkül, hogy bárkit figyelmeztetett volna, bárkinek valami
magyarázatot adott volna. Több mint egy hónapon át sehol sem találják. Égbekiáltó botrány. Cruvelli utolsó kalandja sok időt elrabolt Verditől. Újra hozzálát a hosszadalmas, aprólékos próbákhoz, az Opéra módszeréhez tartozik ugyanis, hogy az előadások előkészítése hosszú hónapokig tart.
Amikor az énekesnő visszatért, kénytelen volt „sok új számot írni hozzá, másokat meg elhagyni". Így aztán lehetetlen elfogadnia azt az ajánlatot, hogy operát írjon az újonnan épült genovai színház avatására, melyet a tulajdonosok őróla akarnak elnevezni.
Bologna is új opera írására tesz ajánlatot Verdinek, de a Maestro azt válaszolja, hogy nem tud eleget tenni a kérésnek...
A szicíliai vecsernye próbái olyan légkörben zajlanak, amely nemigen kedvező az alkotó munkának. Roqueplannak le kellett mondania Cruvelli botránya és rossz igazgatása miatt.
Utóda Crosnier. A próbák így sem haladnak jobban. Verdi panaszkodik Scribe-re, aki nem vesz részt a színpadi
próbákon, s nem végzi el soha a librettón a szükséges átalakításokat. Scribe-nek „ezer más dolga van, amelyek talán jobban a szívén fekszenek, mint az én operám!... ha én megsejthettem volna benne ezt a teljes közömbösséget, hazámban maradtam volna, ahol — az igazat
megvallva — egész jól érezném magam." Minél többet gondolkodik rajta, annál kevésbé tetszik neki A szicíliai vecsernye szövegkönyve...
„Általában hiányzik belőle a pátosz"; a versek gyakran középszerűek, s a szöveg kemény, alkalmatlan az éneklésre. A második, a harmadik és a negyedik felvonás megoldásai hasonlítanak egymásra, az ötödik meg egyenesen hanyatló. Verdi
feltétlenül szeretné feloldani magát az alól a kötelezettsége alól, hogy A szicíliai vecsernyét az Operában bemutassa. Erre azonban nem kap engedélyt.
A szövegkönyv megváltoztatását Verdi viszont minden áron megköveteli. Scribe megváltoztatva Procida történelmi
jellemét (a saját kútfeje alapján), mesterkélt személyt faragott belőle, összeesküvőt, kezében az elmaradhatatlan tőrrel, ami nélkül olasz embert elképzelni nem lehet a színpadon. Nem, Verdi nem tűrheti el,
hogy Procidát mint közönséges gyilkost ábrázolják. Világosan meg is írja Crosnier-nak:
„Istenem! Minden nép történetében vannak erények és vannak bűnök, s mi olaszok sem vagyunk rosszabbak másoknál. Akárhogy is, én mégis olasz vagyok elsősorban, s kerül amibe kerül, én sohasem nyújtok segédkezet hazám ellen irányuló sértéshez."
Így azután mindenki elégedetlen ezzel az operával. A franciák ellenségesen állnak szemben Verdivel, mint
zeneszerzővel. Az olaszokat felháborítja a mű, mert zeneművészetük ellen irányuló merényletet látnak benne, amely az olasz nép nemességét vonja kétségbe.
A szicíliai vecsernye első előadására 1855. június 13-án kerül sor. Sokan érkeznek Párizsba Lombardiából és Piemontból, hogy a művészeti eseményt a politikai demonstráció fontosságával
ruházzák föl.
Verdi A szicíliai vecsernye sok pontján közel kerül ahhoz a módszerhez, ahogy Meyerbeer zeneileg „kiszabja" a felvonásokat, ahogy elosztja
és színezi az egyes számokat. Verdinek ebben az operában bőségesen alkalma nyílik, hogy kedve szerint komponáljon ének- és zenekari, valamint hangszerkíséretes számokat. Látható azonban, hogy a Maestro csak nagy erőfeszítéssel alkalmazkodik a számára szokatlan zenei formákhoz, melyek a francia opera szövegkönyvére
jellemző terjengős, bőbeszédű költői formákból születnek. Verdi, aki gyors, tömör muzsikát ír, most több mint bőséges költői alapanyaggal áll szemközt. Így aztán itt-ott beleesik a dagályosság, az
eszmei üresség hibájába, amelyek utolsó operáiból már teljesen eltűntek. Mindent egybevetve, A szicíliai vecsernyéből hiányzik a dallamvezetés újdonsága. Az opera e tekintetben kevésbé egyéni, mint az előző évek időszakában írott művei. A komponista ismét alkalmazza az énekben a cikornyákat és az öncélú cadenzákat. Legfeltűnőbb
azonban a stílus egyenetlensége. Verdi A szicíliai vecsernyében félúton megáll a francia opera és az olasz melodráma között, melyeket egybeötvözni szeretne. Kevés a jól sikerült szám ebben az operában, de kedves a Négy évszakot ábrázoló balettbetét zenéje, amelyet — aszerint, hogy van-e a színháznak balettkara vagy
nincs — el lehet hagyni az operából.
A szicíliai vecsernyét jól fogadja a közönség. Ennek ellenére rövid ideig és csak nehezen tud megmaradni az Opéra repertoárján.
Verdi igyekszik lefordíttatni a szövegkönyvét olaszra: Arnaldo Fusinato költő ajánlkozik erre a feladatra, aki a fordítás után vígopera-librettót szeretne írni a Maestro számára.
A szicíliai vecsernye librettójának olasz fordítását maga Verdi gondozza, s szeptemberre el is készül. Ám ahhoz, hogy az operát Itáliában a cenzúra engedélyével játszani lehessen, meg kellett változtatni a cselekmény magját adó történelmi
epizódot. A portugál történelemből választanak helyette másikat. Az operát először Giovanna di Braganza címmel látják el, azután Giovanna di Guzman lesz belőle. Ebben az átkeresztelt formájában vásárolja meg, s nyomtatja ki Ricordi kiadó.
A Scala előadása (1856. február 4.) előtt zajlik le a mű első itáliai bemutatója. Sőt, egyszerre kettő is. A torinói Teatro Regio és a pármai Teatro Ducale egy napon, 1855. Szent Istvánjának estéjén állítják színpadra. Hatalmas sikert arat mindkét színházban: Torinóban és Pármában egyaránt 16 estén át játszák. Csak 1861-ben, amikor az olaszok már visszanyerték politikai függetlenségüket, kapja meg újra az opera eredeti
szövegkönyvét s címét.
A szicíliai vecsernye (Les vêpres siciliennes / I vespri siciliani)
opera öt felvonásban
Librettó: Charles Duveyrier és Eugène Scribe (Scribe Donizetti számára készült Le duc d'Albe című librettója nyomán).
Bemutató: 1855. június 13. Opéra, Párizs
Guy de Montfort, Szicília kormányzója - Marc Bonnehée - bariton
Béthune grófja, francia tiszt - Théodore-Jean-Joseph Coulon - basszus
Vaudemont gróf, francia tiszt - Jacques-Alfred Guignot - basszus
Arrigo (Henri), egy fiatal szicíliai - Louis Guéymard - tenor
Giovanni da Procida (Jean Procida), szicíliai orvos - Louis-Henri Obin - basszus
Elena (Hélène) hercegnő, Ausztriai Frigyes herceg húga - Sophie Cruvelli - szoprán
Ninette (Ninetta), a komornája - Clarisse-Françoise Sannier - kontra alt
Daniéli, a szolgája - Jean-Jacques Boulo - tenor
Thibault (Tebaldo), francia katona - M. Aimes - tenor
Robert (Roberto), francia katona - Mécène Marié de l'Isle - bariton
Mainfredo, szicíliai, Procida híve - Joseph Koenig - tenor
I. felvonás
A város olasz lakossága izzó gyűlölettel figyeli a téren hangoskodó francia katonaságot. Amikor a templomból kilép Elena hercegnő, akinek bátyját Monforte kivégeztette, egy francia útját állja, és arra kényszeríti, hogy egy
dalt énekeljen. A hercegnő énekel is, de egyáltalán nem úgy, ahogyan azt a francia szerette volna, hanem úgy, hogy hazafias dala egyszerre felrázza csüggedő honfitársait, és újból bátorságot önt szívükbe.
A hirtelen felébredt lelkesedés azonban ugyanolyan gyorsan, amint támadt, szerte is foszlik, amikor a kormányzói palota kapuján kilép Monforte. Később megjelenik Arrigo. Egykor hősiesen szembeszállt az elnyomó franciákkal, ezért hosszabb ideig börtönben sínylődött, s most váratlanul kiszabadult. A fiatalember szereti Elena hercegnőt, és örömmel újságolja neki, hogy ismét csatlakozik majd az elnyomók ellen küzdő hazafiakhoz.
Monforte hallja a nyilvánvalóan lázadó szavakat, de megragadja Arrigo vakmerősége és megkísérli rábeszélni, lépjen a franciák szolgálatába. Az ifjú ezt büszkén visszautasítja.
II. felvonás
Hosszú száműzetés után visszatért hazájába Procida. Elenával és Arrigóval együtt készül a szicíliai felkelés megszervezésére. Arrigo megvallja szerelmét a hercegnőnek, és megígéri neki, hogy bosszút áll Monforte-on. Ekkor érkeznek a kormányzó
emberei, akik Arrigónak Monforte meghívását hozzák a palotában rendezendő bálra. Amikor a fiatalember ezt kereken visszautasítja, elfogják, és erőszakkal magukkal viszik. Procida ezt az újabb gaztettet arra akarja
felhasználni, hogy honfitársait a franciák ellen tüzelje, de a szicíliaiak közönyét nem tudja leküzdeni. Most már végső eszközhöz nyúlt. Arra biztatja a francia katonákat, hogy egy esküvőn ragadják el a
megjelent asszonyokat és leányokat, mert bízik benne, hogy ettől mégiscsak fellángol a szigetlakók vére. Ez be is következik. A bosszút szomjazó szicíliaiak valóban elhatározzák, hogy behatolnak a kormányzói
palotába.
III. felvonás
1. kép
Monforte egy levélből arról értesült, hogy Arrigo a tulajdon fia. Ezért hívatta most magához, hogy ezt közölje vele. A fiatalembert azonban a hazafiakhoz köti esküje, és nem tud őszinte szívvel atyja oldalára állni.
2. kép. A kormányzói palotában nagyszabású bál zajlik. Elena és Procida, akik a többi összeesküvővel együtt álarcban jelentek meg, felfedik kilétüket Arrigo előtt, és közlik vele, hogy a kormányzó életére törnek. Arrigo lelkiismeretével küszködve végül is figyelmezteti atyját a reá leselkedő veszedelemre, a kormányzó
azonban nem ad hitelt szavainak, és nem hagyja el a termet. Amikor Elena tőrt emel Monforte-ra, Arrigo közbeveti magát, és megmenti atyja életét. A szicíliaiakat az előrohanó őrök lefegyverzik, Elena és Procida pedig, akik semmit sem tudnak Arrigo lelki válságáról, megátkozzák az árulót.
IV. felvonás
A börtön udvarán Arrigo felkeresi Elenát. Feltárja a leány előtt látszólag érthetetlen viselkedése indítékát, és el is nyeri a hercegnő bocsánatát. A hóhérsegédek már várnak, hogy
vérpadra hurcolják a foglyokat. Arrigo kétségbeesésében csatlakozik az elítéltekhez. Velük együtt
akar meghalni, ha atyja nem kegyelmez meg mindannyiuknak. Monforte erre hajlandónak is mutatkozik, csupán egyet kíván: Arrigo szólítsa őt újból atyjának. Az Elena iránti szerelem végül is legyőzi hazafiúi büszkeségét, és Arrigo teljesíti atyja kívánságát. A kormányzó azonnal szabadon bocsátja Procidát és Elenát, sőt beleegyezik
fiának a hercegnővel kötendő házasságába.
V. felvonás
Monforte palotájának kertjében Elena és Arrigo esküvőjére készülődnek. Procida egyedül marad a leánnyal, és közli vele új tervét: amint megszólal a harang, amely a szertartás kezdetét jelzi, a szicíliai hazafiak
megrohanják a fegyvertelen franciákat, és végeznek velük. A leány megretten. Úgy próbálja a végzetes tettet megakadályozni, hogy különböző kifogásokkal késlelteti az indulást az esküvőre. Arrigo hűtlennek véli menyasszonyát, és felháborodva vágja arcába vádjait. Megjelenik Monforte. A késedelem
okát tudakolja, majd elrendeli, hogy a jegyespár azonnal induljon el, egyúttal parancsot ad a harangok megszólaltatására. Abban a pillanatban berontanak a szicíliaiak, és borzalmas vérfürdőben az utolsó emberig
lemészárolják a franciákat.
Egy 1973-as RCA felvétel (megjelent 1974-ben)
az olasz változat, de tartalmazza a balettzenét is
az olasz változat, de tartalmazza a balettzenét is
Montforte - Sherrill Milnes
Béthune - Terence Sharpe
Vaudemont - Richard Van Allan
Arrigo - Plácido Domingo
Procida - Ruggero Raimondi
Elena - Martina Arroyo
Ninetta - Maria Ewing
Danieli - Leo Goeke
Tebaldo - Kenneth Collins
Roberto - James Morris
Manfredo - Alan Byers
John Alldis Choir; New Philharmonia Orchestra - James Levine (1973)
01 - Overture
Atto primo
02 - A te, ciel natio
03 - Qual s'offre al mio sguardo
04 - O mio fratel, Federigo!
05 - Assai nappi vuotammo
06 - In alto mare: deh! tu calma, o dio possente
07 - Egli! Oh, ciel!
08 - D'ira fremo all' aspetto tremendo
09 - O donna!
10 - Qual e il tuo nome?
11 - Temerario! qual ardire!
Atto secondo
12 - Prelude
13 - O patria, o tu, Palermo
14 - Ai nostri fidi nunzio
15 - Santo amor che in me favelli
16 - Miei fidi amici
17 - Ah! nulla! sommesso il core
18 - Quale, o prode, al tuo coraggio
19 - Presso alla tomba ch'apresi
20 - Cavalier, questo foglio
21 - Tarantella
22 - La vaghe spose
23 - Viva la guerra!
24 - Il rossor mi copri!
25 - Per lui non ebbi oltraggio!
26 - Del piacer s'avanza l'ora!
Atto terzo
27 - Prelude
28 - Si, m'abboriva ed a ragion!
29 - Il cavaliero ricusava
30 - In braccio alle dovizie
31 - Sogno, o son desto?
32 - Quando al mio sen per te parlava
33 - Mentre contemplo quel volto amato
34 - Parola fatale!
35 - Ah! figlio, invano crudo mi chiami
36 - Ombra diletta, che in ciel riposi
37 - Ballet: The Four Seasons: Winter
38 - Ballet: The Four Seasons: Spring
39 - Ballet: The Four Seasons: Summer
40 - Ballet: The Four Seasons: Autumn
41 - O splendide feste!
42 - Arrigo, su te veglia l'amistade
43 - Di tai peacer, per te novelli
44 - Fra ceppi, ola s'adduca ognum
45 - Ah, donna! Pietade, amici!
Atto quarto
46 - Prelude
47 - E di Monforteil cenno!
48 - Giorno di pianto
49 - O sdegno miei; Ah! volgi il guardo
50 - Non fu tua mano, o indegno
51 - Se sincero e quell'accento
52 - Arrigo! Ah, parli a un core
53 - Pensando a me
54 - Amica man
55 - I cenni tuoi, signor?
56 - Addio, mia patria, invendicato
57 - Addio, mia patria amata
58 - De profundis clamavi ad te
59 - Mi reggi tu, gran Dio!
60 - Ministro di morte, arresta!
61 - Oh, mia sorpresa, oh, giubilo
62 - Omai rapito in estasi
Atto quinto
63 - Si celebri alfine
64 - Merce, dilette amiche
65 - La brezza aleggia intorno
66 - Al tuo cor generoso, oh donna - Perche?
67 - Ecco per l'aura spiegasi
68 - Sorte fatal! Oh, fier cimento!
69 - In fra noi dues s'oppone
70 - M'ingannasti, o traditrice
71 - Ah, vieni, il mio mortal dolore
Mp3 - 44100 Hz - 256 kbps
vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése