2014. június 10., kedd

Bizet: A gyöngyhalászok (Les Pêcheurs de Perles)


A gyöngyhalászok (Les Pêcheurs de Perles)

Opera 3 felvonásban

Szöveg: Jules Barbier és Eugene Cormon

Bemutatták: 1863. szeptember 30-án, Párizsban, a Théâtre-Lyrique-ben.

Az opera szereplői:
Nadir, vadász                             lírai tenor
Zurga, gyöngyhalász                 bariton
Nurabad, főpap, a falu vénje    basszus
Leila, papnő                               szoprán

Az opera cselekménye Ceylon szigetén játszódik, a régmúlt időkben.

Zenekar: közepes létszámú együttes, énekkar: nagy létszám, tánckar: nagy létszám.


Az operának nincs nyitánya. Rövid előjátéka egy fortissimo d hanggal kezdődik, majd egy lágy, espressivo, éneklő dallamot hallunk dciszdd ostinato felett. Az ostinato a dallam és a basszus között, középen helyezkedik el:


A dallamot vonóshangszerek kezdik el, a 19. ütemben belépnek a fúvósok és az üstdob is. Nagy emelkedéssel és hangerővel zárul a rövid, mindössze 43 ütemes előzene.

Szétmegy a függöny, Ceylon tengerpartján vagyunk. Mozgalmas, táncos zene kezdődik. Megérkezett a partra a gyöngyhalászok csapata; vidám tánccal, dallal köszöntik a tengert, amelytől jólétük függ:



Klarinétok, majd vonósok vezetik be a férfiak 3/4-es, lassú, négyszólamú kardalát. A gyöngyhalászat veszélyeiről énekelnek:
E parton minden évben összegyűl csapatunk,
A halálnak kitesszük ezerszer is magunk..."
Ezután először a nők ajkán, majd a teljes kóruson újra felcsendül a felvonást megnyitó szilaj tánczene és hatásos fokozással ér véget. Zurga lép elő, a legbátrabb gyöngyhalász, és javasolja, hogy régi hagyományaikhoz híven válasszanak királyt maguknak. A férfikar felel:
Van, kit vezérül óhajtunk,
Mert bölcs a lelke, szíve nagy,
E férfiú te vagy..."
Zurga hűségesküt követel. A gyöngyhalászok megfogadják, hogy királyukhoz mindenkor hűek maradnak, parancsait követik. Az Eskü-kórus jól kitaposott meyerbeeri nyomokat követ, de mértéktartóan rövid.

Egy idegen közelít, akiben Zurga felismeri régi jó barátját, Nadirt, a bátor vadászt, akit a nép is lelkesen üdvözöl. Nadir hosszú ideig távol volt. Amikor még Zurgával együtt halászott-vadászott, eljutottak egyszer Kandi kikötőjébe, ahol mind a ketten beleszerettek a templom egyik nagyon fiatal papnőjébe, akinek arcáról csak egy pillanatra lebbentette el a szél a fátylat, de ez a villanásnyi idő is elég volt arra, hogy halálos szerelemre gyulladjanak. A kislány bűvös éneke megrészegítette őket. Miután mindketten egyformán szerették, elhatározták, hogy együttesen lemondanak róla, és külön indulnak új kalandokra. Zurga visszatért törzséhez, Nadir a dzsungelben vadászott, és most társai kérésére elmondja veszélyes éveinek történetét:


A gordonkák éneklő dallamát vonós tremolók kísérik.
Zurga kérleli Nadirt, hogy ne menjen tovább. Maradjanak együtt úgy, mint régen. A két barát találkozását a táncdallam visszatérésével ünnepli a gyöngyhalászok serege.

Ezután Nadir és Zurga visszaemlékeznek arra a napra, amikor a varázslatos hangú lánykát megpillantották. Az operairodalom egyik legszebb férfikettőse következik.
A templom mélyéből egy lányka jő elő", kezdi a visszaemlékezést Nadir. A zenekar leheletfinom akkordfelbontásokkal kíséri énekét, majd fuvolán — hárfától kísérve — felcsendül a kettős főtémája, a továbbiakban az opera gyakran visszatérő vezérmotívuma. Mindig újra halljuk, más-más alakban, amikor a szeretett lányról esik szó. Zurga belépésével kezdődik a tulajdonképpeni kettős:



A duett szenvedélyes középrészében megfogadják, hogy együtt maradnak, majd visszatér a fenségesen lebegő dallam, és erőteljes kicsengéssel ér véget a kettős.

Mozgalmas zene tudatja, hogy ismét közeledik valaki. Egy csónak tart a part felé, és érkezésének nagyon örülnek a gyöngyhalászok.
Kit vártál oly nagyon?" — kérdezi Zurgától Nadir és Zurga válaszol:


A lány minden évben megjelenik, amikor a gyöngyhalászok munkához kezdenek és amíg ők dolgoznak, egy szirten állva énekel, és dala szerencsét hoz. Nem tudják, ki a lány, azt sem, hogy honnan jön. Senki sem közelíthet feléje és ő se máshoz. Aki a tilalmat megszegi, máglyára kerül.
Örülj és ünnepelj velünk", szólítja fel barátját Zurga. Az előjáték espressivo dallamára siklik a parthoz a csónak, majd a férfikettős halk vonós-tremoló változatát halljuk, s felette az énekkar köszönti a partralépő lányt.
Kardal következik, amely kissé megtöri a mű eddig kiválóan felépített és megőrzött egységét. A dalnak barcarola jellege van, a női kar kezdi el vonósok és néhány fafúvós kíséretével, majd a basszusok lépnek be és utána a tenorok, míg végre együtt szólal meg a teljes kórus. A fafúvósok tizenhatod menetei a tenger hullámainak egyenletes játékát érzékeltetik. Ezt a kardalt már Berlioz is kifogásolta elavult stílusa miatt.

Zurga a lány esküjét veszi, hogy megőrzi származásának titkát, imát mond éjjelente a halászat alatt, kéri az égi hatalmakat, hogy űzzék el a sötétség árnyait és mindaddig, míg körükben tartózkodik, megőrzi szűzi tisztaságát. Három a kérés és Leila, a lány háromszor felel: „Esküszöm rá!" Ha hűségesen teljesíti kötelezettségét, a legszebb gyöngy az övé lesz, de ha megszegi esküjét, tűzhalál vár rá. „Az eskü áll" — énekli Leila, Zurga és a főpap, az énekkar pedig egy Brámát dicsőítő himnuszba kezd. Ez a dallam Bizet olaszországi Te Deumából való, a Pleni sunt coeli profán átirata. 

Újra felhangzik az előjáték lágy dallama. Zurga és a főpap elvezetik Leilát a szirt irányába, ahol egy ősi templom romja áll. A nép is elvonul, Nadir egyedül marad, és kiönti a lelkét az alkonyatnak. Hazudott Zurgának, hiszen tudja, hogy ez a lány az, akit egykor Kandiában megszerettek. Sokáig kereste a nyomát, és most rátalált. Visszaemlékezik a lányka csodálatos énekére. Következik Nadir románca, a „slágerré" vált gyönyörű tenorária:


Gordonkák hullámzó mozgása és az angolkürt tartott hangja vezeti be az olaszos vonalú áriát, amelyet a tenoristák „mezzo voce" szoktak énekelni. A hegedűk az első versszakot együtt játsszák a dallammal, a második versszak alatt finom kis hullámvonalakkal rajzolják körül a dallamot, Bizet kiváló színérzékét dicsérve.

Ezután kulisszák mögötti, külső kórust hallunk: „Fényes az ég, a tenger árja mozdulatlan!" Itt az idő a merülésre. A főpap Leilát a szirtre kíséri, ahonnan imát dalol az istenekhez a szerencsés halászatért. A parton tüzet gyújtanak, a főpap illatos füstölőket szór a lángok közé. Leila énekelni kezd, Bráma és Siva istenekhez mond imát:


Keletiesen ékített énekét kórus kíséri a színfalak mögött. A mélázó dallam könnyed, játékos hangba csap át:
Csillag szép sugára
Hull a csendes árra
És az éjszakát
Balzsam hatja át..."
Nadir, akinek utolsó kételye is eloszlott a lány hangjának hallatára, a szirt felé kúszik. A férfikettős dallama ismét megjelenik a vonóskar halk tremolóiban, most 6/8 ütemben, s Nadir fölötte énekli: „Mit se félj, Leilám, itt vagyok, oltalmazó karom megvéd halálig téged!" Leila várja Nadirt s míg a kórus dalolja: „Dalolj, dalolj lányka, legyen munkánk megáldva", énekük fölött szárnyal Leila és Nadir vágyterhes dallama. A 6/8-os kórus bécsi operettes hangvételével elüt az opera alaphangulatától.
Leila virtuóz, örömöt zengő koloratúrájával ér véget az első felvonás.


Elhagyott, sziklás partvidék a második felvonás színtere, egy templom romjaival. A színpadképet a tenger fölé magasodó szirt uralja. Az égen csillagok szikráznak, éjszaka van. Rövid előjátékot hallunk a vonóshangszereken, először pengetve, majd vonóval játszva. A színfalak mögött a visszatérő halászok éneke zeng, amelyet játékosan színez két piccolo. Nurabad a szirten álló Leilához lép és kérleli, hogy most már térjen nyugovóra, mert a gyöngyhalászat mára véget ért. Leila fél egyedül maradni a zord helyen, de a főpap megnyugtatja. Ezt a helyet sem a tenger, sem a szárazföld felől nem lehet megközelíteni. Csak a templomon át vezet ide út, de az előtt erős őrség áll, amelyen senki sem tud keresztülhatolni. Nurabad inti a lányt, hogy legyen hü esküjéhez, még gondolatban is. Leila marasztalja Nurabadot és elmeséli neki, hogyan mentett meg kicsi korában egy üldözöttet, aki kunyhójukban keresett menedéket. Elrejtette az idegent, és attól egy nyakláncot kapott emlékül. Ő híven őrzi ezt az ékszert, és sokat gondol az idegenre, akit megmentett.
A főpap egy széles, vonószenekari motívum hangjai mellett távozik. Olyan ez a 12 ütem, mintha Gounod Faustjának lapjairól került volna a Gyöngyhalászok partitúrájába:


Leila egyedül marad. Izgatott, szaggatott vonóskari dallam érzékelteti lelkiállapotát. Érzi, hogy a férfi, akinek hangját az imént hallotta és akit megszeretett, már itt van, egészen közel. Egy weberi hangú Cavatinában szerelmi vágyáról énekel:


A Cavatina egyszerű, AB—A képletű dalforma, ahol az A szakaszt kürt kíséri, majd fafúvósok vezetnek a B szakaszhoz, amelyben vonós- és hárfaszínek uralkodnak, majd visszatér a kürtkíséretes A szakasz és könnyed kadenciával, fafúvókat és kürtöket felhasználó Codasal fejeződik be a dal, melynek szépségét Berlioz is megcsodálta.

Nadir éneke mind közelebbről hallatszik:


Igen, a tó ölében, elrejtve állt a szerelmi fészek, ahol egyszer rövid időre egymásra találtak, hogy a sors újra szétkergesse őket.
A Nadir énekét bevezető oboaszóló hamisítatlan keleti hangulatot áraszt, amelyet tovább fejleszt az énekszólam ornamentikája.
Nadir megmászta a szirtet s feljutott Leilához. Kettős következik. Első része izgatott, agitato, a félelem muzsikája. A második rész lelkes szerelmi vallomás:


A szerelmesek búcsúzkodnak és megbeszélik, hogy másnap újra találkoznak. Az egyre izgatottabbá váló zene bajt jelez. Lentről, a táborból riasztólövés hallatszik. A főpap felveri békés álmából a népet. Esküszegés történt, Leilánál egy férfi van.
Drámai, ötszólamú kórusban csapnak össze az indulatok. A felriasztott nép először nem tudja, hogy milyen veszély fenyegeti. A főpap leleplezi Nadirt, a tömeg a bűnösök halálát követeli. Az énekkar izgatott szólama felett Leila és Nadir még a csalfa reményről énekel. Amikor a zene eléri a tetőfokot, megjelenik Zurga: „Ne tovább!... Tőlem függ irgalom vagy halál!" A nép hangulata ellenére Zurga kegyelmet ad. A főpap lerántja Leila arcáról a fátylat, és Zurga ráismer a lányra, akit egykor Nadirral mindketten szerettek. Nadir megszegte esküjét, Zurga megváltoztatja ítéletét. A hitszegőknek pusztulni kell. A tömeg megelégedve veszi tudomásul a megfellebbezhetetlen ítéletet, és a Brámát dicsőítő himnusszal véget ér a második felvonás.

A harmadik felvonás két képből áll.
Az első kép színhelye Zurga sátra. A gyöngyhalászok választott királya hűtlen barátjára gondol. Amikor felkel a nap, máglyán kell pusztulnia Leilával együtt. Zurga lelkét áthatja a szánalom és a könyörület. Rövid recitativo és egy éneklő Andante vezeti be áriáját, amelyet jogosan nevezhetünk a barátság himnuszának:


Nehéz veretű, súlyos, drámai akkordok jelzik a közelgő konfliktust. Leila kér bebocsátást Zurga sátrába. A férfikettős hangjai szólnak vonós-tremolókon, pizzicato basszusokkal. Zurga a lány hatása alá kerül: „Mily mámor, mily szerelem ejt rabul, hogyha látom!" — énekli. Leila kéri, hogy négyszemközt beszélhessen vele. Zurga elküldi az őröket. Két klarinét és az első hegedűk készítik elő Leila és Zurga kettősét, amelyben a lány félelmét és a király gyötrő féltékenységét szerencsés kézzel ötvözte szerves drámai egységbe a zeneszerző. Leila önmagát szívesen feláldozza, de kegyelmet kér Nadir számára:


Leila könyörgése tulajdonképpen kis arioso a kettősön belül, és énekét csak néhányszor szakítja meg közbeszólásaival Zurga. Zurga ismét hajlik a megbocsátás felé, de Nadir esküszegésére gondolva szíve megkeményszik. A kettős második része stretta, izgatott, mozgalmas zene. Leila irgalomért könyörög, Zurga bosszúért kiált.

Kint zúg a nép, és a szerelmesek vesztét kívánja. Leila reményt vesztve elvonul, de mielőtt kilépne a sátorból, lecsatolja nyakáról a láncot és átnyújtja azt egy őrnek, hogy juttassa el édesanyjához. Zurga felismeri a láncot, hiszen ő volt az egykori üldözött, akinek életét a kisleány megmentette. Életért élet jár cserébe, elhatározza, hogy mindenképpen megmenti barátait.

Vad tánczenével kezdődik a harmadik felvonás második képe. A tengerparton vagyunk, a máglyák készen állnak, a nép csak a napkeltére vár, hogy lángra lobbantsa azokat:



A nagy kar- és táncjelenet után üdvözli a főpap a kelő nap sugarát, de Zurga izgatottan közbeszól, hogy nem a nap világít, hanem a kunyhóikat pusztító tűzvész fénye. A nép elrohan, hogy mentse ingóságait, csak Nurabad bújik meg a lombok között, és tanúja lesz a következő jelenetnek.

Zurga bevallja, hogy ő gyújtotta fel a falut, hogy az általános zűrzavarban az elítéltek elmenekülhessenek. Így hálálja meg, amit régen érte tett Leila. A következő tercett a Faust fináléjára emlékeztet:



A tömeg visszaszivárog, Leila és Nadir a dzsungel felé menekülnek, arra nem tudják őket követni. Nurabad leleplezi a nép előtt Zurgát, a gyújtogatót. A nép dühe a király ellen fordul, és máglyára vetik. Leila és Nadir az első felvonásbeli férfikettős dallamát énekli, hangjuk egyre távolabbról zeng, és a gyönyörű dallam összevegyül a haldokló Zurga utolsó sóhajaival. Súlyos zenekari akkordok hangjaira hullik le a függöny.

A szövegidézetek id. Ábrányi Emil fordításából származnak.
Forrás: Németh Amadé




Egy EMI felvétel

Barbara Hendricks - Leila
John Aler - Nadir
Gino Quilico - Zurga
Jean-Philippe Courtis - Nourabad
Choeurs et Orchestre du Capitole de Toulouse - Michel Plasson
(Toulouse, Halle-aux-Grains, 1989)

01 - Prélude
Acte I.
02 - Introduction - Sur la greve en feu (Choeurs)
03 - Scene et choeur - Amis, interrompez vos danses (Zurga, Choeur, Nadir)
04 - Recit et reprise du choeur danse - Demeure parmi nous, Nadir (Zurga, Nadir, Choeur)
05 - Recit - C'est toi, toi qu'enfin je revois (Zurga, Nadir)
06 - Duo - Au fond du temple saint (Zurga, Nadir)
07 - Recit - Que vois-je (Zurga, Nadir, Choeur)
08 - Choeur - Sois la bienvenue (Choeur)
09 - Scene et choeur - Seule au milieu de nous.. Brahma, divin Brahma ! (Zurga, Leile, Ckoeur, Nourabad, Nadir)
10 - Recit - A cette voix (Nadir)
11 - Romance - Je crois entendre encore (Nadir)
12 - Final - Scene et choeur - Le ciel est bleu (Choeur, Nourabad, Nadir)
Acte II.
13 - Air et choeur - O Dieu Brahma (Leila, Chor, Nadir)
14 - Entracte, choeur et scene - L'ombre descend des cieux (Choeur, Nourabad, Leila)
15 - Recit et cavatine - Me voila seule dans la nuit.. comme autrefois (Leila)
16 - Chanson - De mon amie fleur endormie (Nadir, Leila)
17 - Duo - Leila! Leila! Dieu puissant (Nadir, Leila)
18 - Final - Ah! revenez la raison (Leila, Nadir, Nourabad, Choeur, Zurga)
Acte III.
19 - Entracte, recit et air - L'orage s'est calme.. O Nadir (Zurga)
20 - Scene - O ciel! quel trouble.. (Leila, Zurga)
21 - Duo - Je fremis, je chancelle (Leila, Zurga)
22 - Scene - Entends au loin ce bruit de fete (Nourabad, Leila, Zurga)
23 - Choeur danse - Des que le soleil (Choeur, Nadir)
24 - Scene et duo - Sombres divinites.. O lumiere sainte (Leila, Nadir,Nourabad, Choeur)
25 - Final - Le jour enfin perce la nue (Leila, Nadir, Zurga, Nourabad, Choeur)
26 - Appendice - No. 2 Duo - C'est toi, toi qu'enfin je revois.. amitie sainte (Zurga, Nadir)

Mp3 - 44100 Hz - 230 kbps


 
Letöltés / Download    vagy    itt