2012. november 12., hétfő

Bellini: Beatrice di Tenda

 

Bellini: Beatrice di Tenda (1833)

 

Cornelius Opthof - Filippo Maria Visconti, Milánó hercege
Joan Sutherland - Beatrice di Tenda, a felesége
Luciano Pavarotti - Orombello, Ventimiglia ura
Josephine Veasey - Agnese del Maino, udvarhölgy
Joseph Ward - Anichino, Orombello barátja / Rizzardo del Maino, Agnese fivére

London Symphony Orchestra - Richard Bonynge
Ambrosian Opera Chorus - John McCarthy
February 1966, Walthamstow Assembly Hall, London

01 - Preludio
02 - Tu, signor! lasciar sì presto
03 - Ah! non pensar che pieno
04 - Silenzio e notte intorno
05 - Sì: rivale ... rivale regnante
06 - Respiro io qui
07 - Ma la sola, ahimè! son io
08 - Ah! la pena in lor piombò
09 - Vedi? ... La tua presenza fugge sdegnosa
10 - E quali? quali? spergiura! ingrata!
11 - Qui di ribelli sudditi
12 - Lo vedeste?
13 - Il mio dolore e l'ira
14 - Parti ... Deh! perdona ... Fuggi ... parti
15 - Introduzione ... Lassa! e può il ciel
16 - Omai del suo destino
17 - O troppo a mie preghiere
18 - Oh! voce! è dessa ...
19 - Al tuo fallo ammenda festi generosa
20 - Filippo! Tu! ... ti appressa
21 - Rimorso in lei?
22 - Qui m'accolse oppresso
23 - Prega! Ah! no, non sia la misera
24 - Nulla io dissi ... Di sovrumana forza
25 - Ah! se un'urna è a me concessa

1. felvonás
Filippo Maria Visconti reménytelenül szerelmes Beatrice di Tenda hercegnőbe. Bár területeit elfoglalta, birtokait megszállta, szívét nem tudja bevenni. Beatrice szerelmes Orombello di Ventimigliába. Filippót harcostársai sem tudják jobb kedvre hangolni.
Beatrice levélben kéri Orombellót, hogy mentse meg Filippo zaklatásától. Mivel a levélen nincs aláírás, Orombello nevelője és barátja, Anichino óvatosságra inti az ifjút. Kettős a barátságról, a tettvágyról.
Agnese del Maino udvarhölgy szobájában lantot penget. Orombello — azt hívén, hogy Agnese küldte a levelet — eljön hozzá, amikor a félreértés kiderül, jelenetük dühödt kettősbe torkollik.
Beatrice már Filippo felesége, panaszkodik udvarhölgyeinek férje nyers modora, durvasága miatt. Az ének lassan az ország, a haza féltésébe csap át. Filippo jön, elzavarja az udvarhölgyeket, és összeesküvéssel vádolja Beatricét. Az asszony válasza: ha életére törne, nem emelte volna maga mellé a trónra! Ne alázza meg őt — kéri.
A kastély parkjában Beatrice első férje, Facino Cane szobra előtt megaláztatásáról énekel egy áriát, ami szépségében a Norma Casta díva dallamával vetekszik. Jön Orombello, és hűségéről biztosítja a hercegnőt. Csapatai csak az ő parancsára várnak. Ekkor ébred Beatrice annak a tudatára, hogy Orombello szereti őt. Filippo és Agnese rájuk törnek, Beatrice hiába bizonygatja, hogy ártatlan, Orombellóval együtt börtönbe vetik.

2. felvonás
A tárgyalóteremben dámák és vitézek halálos ítéletről énekelnek, más nem is várható Filippótól. A kínvallatástól meggyötört vádlottakat elővezetik. Agnesét még fűti a bosszúvágy, de egyre inkább szánja úrnőjét. Nagyon emelkedett, tiszta és szép zenei szférában vagyunk.
Filippo — Anichino határozott tiltakozása ellenére — hajthatatlan, halálos ítéletet követel. Anichino figyelmezteti, hogy a nép ellene van. Filippo bezáratja a kapukat, és lefolytatja a tárgyalást. Hűtlenséggel és árulással vádolja Beatricét. Orombello a kínpadon vallott, de most visszavonja vallomását. A tárgyalást elnapolják. Lázadás hírét hozzák. Filippo már hajlana a kegyelemre, de a lázadás hírére aláírja Beatrice halálos ítéletét, és elrendeli a kivégzést. A siralomházban az udvarhölgyek siratják Beatricét, aki
méltósággal néz végzete elé. Férjében csalódott, lelkében béke van, csak azt gyűlöli, aki bevádolta. Agnese bevallja, hogy ő tette ezt, mert szerette Orombellót. (A szituáció azonos a Don Carlos Erzsébet—Eboli jelenetével: „a bűnt, amivel vádoltalak, én követtem el!") Gyászének szól, Beatrice emelt fővel, bátran megy a vérpadra.

A Nemzeti Színházban nálunk (a múlt század 30-as, 40-es éveiben) happy end-esítették a darab végét: Anichino jön Orombello csapataival, és lekaszabolják Filippót és embereit.

A Beatrice di Tenda erősen drámai szerkezetű opera. A Rómeó és Júlia óta Bellini már túlesett az Alvajáró és a Norma bemutatóin, számos tapasztalattal lett gazdagabb. Zenekara színesebb, kórusai tömörebbek, jellemzései ékesebbek. Az áriák száma megnőtt, formájuk bővült. Az opera a pármai bemutatón megbukott, de ez mit sem von le értékéből. A Beatrice di Tenda igen magas mértékkel, pl. a Normáéval mérve is kimagasló mű, egyes részleteiben, drámaiságában pedig kifejezetten a legjobb Bellini-opera.

 

Mp3 (256 Kbps) az 1966-os háromlemezes LP-ről.