Verdi: Luisa Miller

Mihelyt A legnanói csatát Rómában bemutatták, Verdi késedelem nélkül visszatér Párizsba. Még egy kötelezettség terheli, s most attól szeretne megszabadulni: a nápolyi San Carlo igazgatóságának megrendeléséről van szó. Utána szabadabb életet akar élni, mint művészi felemelkedésének lázas éveiben.

Párizsból is állandó kapcsolatot tart fenn Barezzival, Muzióval, Piavéval, minden közeli rokonával és barátjával. Levelez Cammaranóval is, akire az új opera librettójának elkészítése vár, Fiautóval, a San Carlo impresszáriójával és Ricordival, aki immár egyedüli kiadója operáinak. Ricordival közli, hogy Nápolynak a partitúrát a megszabott időpontban fogja átadni. De ha egy évvel elhalaszthatja kötelezettségének teljesítését, akkor nemcsak ezt az operát írná meg a San Carlo számára, hanem a következőt is, amelyet Flauto egyébként is kért tőle.

Flauto válasza: lehetetlen Verdi kívánságát teljesíteni. Szerződést kötött a kormánnyal, „melynek értelmében kötelezte magát, hogy az 1849-es évben Verdi bemutatja munkáját", amihez a király már beleegyezését is adta. A Maestróra ismét ránehezedik az a gond, melytől egyszer s mindenkorra meg akart szabadulni. De mi legyen az új opera témája? Nincs kéznél semmi.

Verdi a Firenze ostroma című opera színpadi feldolgozásával és a versek megírásával Cammaranót bízta meg. Részletesen megvitatta a témát a költővel, majd 1849 áprilisában a színház igazgatósága benyújtotta kivonatos formában „azon hatóságnak, mely Nápoly színházai fölött felügyeletet gyakorol". Visszautasítják a következő szövegű indoklással: „a tárgy alkalmatlan Itália és legfőképp Firenze jelenlegi állapotában“. Hiábavaló az igazgatóság és a költő tiltakozása, mellyel a téma letiltását akarják feloldani. Cammarano kénytelen újabb javaslatot tenni:

„Ilyen nehéz helyzetben nem tehetek mást, mint hogy oly témához fordulok, melyet régebben Ön is javasolt: Schiller Ármány és szerelem, című drámájához. Addig is, amíg válaszra várok, felvázolom tervét, hogy időt nyerjünk."

Verdinek nincs ideje új témák után kutatni, kedvét szegte Itália szomorú politikai helyzete, s így nincs más választása, minthogy megfogadja Cammarano tanácsát. A Maestro az egyszerű és meleg emberséget keresi témáiban, melyet férfias szenvedéllyel jeleníthet meg operáiban. Most már egyre inkább egyén, mintsem a tömeg hangja akar lenni. Ezért választja Schiller munkái közül polgári drámáját, míg a múltban a mitikus Orléans-i szűz és a fantasztikus Haramiák foglalkoztatták.

Tehát Cammaranótól kér egy rövid drámát, „amely nagyon érdekes, nagyon mozgalmas, és felettébb szenvedélyes".

Amióta közös munkájukat A legnanói csatával újra elkezdték, Verdi szinte teljesen a nápolyi költőre bízza magát, akit nagyra becsül tehetségéért és sugárzóan tisztességes jelleméért.

1849 májusának elején Cammarano elküldi Verdinek Párizsba a Luisa Miller vázlatát.

Cammarano legfőbb gondja, hogyan „adjon helyet a kórusnak s némi látványosságnak", mert Schiller drámája családi környezetben zajlik, kevés szereplővel, Verdi pedig „a kórusok atyja", a látványos operák szerzője.

Ezenkívül „el kell kerülni a színpadi hagyományokból adódó nehézségeket". A cselekmény két primadonnát követelne; „de ki látott ilyet valaha"? Cammarano még a versek elküldése előtt tudatja a Maestróval, hogy milyen számokat kell majd megkomponálnia.

Verdi várja Cammarano szövegkönyvét; ha csak valamivel is gyorsabban küldené, ő szeptember végére be tudná fejezni az operát. Májusban Verdi azonban még csak a befejezetlen első felvonást kapta meg. Július végére a második felvonást is részben kézhez kapja; a többit apró részletekben küldi a librettista. Csak augusztus végére fejezi be Cammarano teljes egészében a szövegkönyvet.

Augusztus elején Verdi és Strepponi elhagyja Párizst, hogy Bussetóba utazzék. Párizsban kitör a kolerajárvány, és a Maestro idős szülei, akik sohasem hagyták el a szülőföldet, könyörögnek fiuknak, térjen haza, így helyezze magát biztonságba. Amikor a Maestro megvette a Sant'Agata-i birtokot, a közeli, az alig egy kilométernyire fekvő Vidalenzo falucskában helyezte el őket, s szerény jómódot biztosított számukra. Bussetóban Verdi és Strepponi a kisváros főútvonalán a szép Orlandi-palotában laknak, melyet a Maestro szintén megvásárolt.

Október elején kész van a Luisa Miller teljes zenéje, már csak a hangszerelés hiányzik.

Az opera nem arat rögtön olyan sikert, melyre zenei szépsége méltóvá tenné. A következő előadások azonban rövidesen állandó lelkes tüntetésbe torkollanak. A Luisa Miller zenéje finomságokban gazdag, ami általában szokatlan a Maestrónál. Szomorú kecsesség és beletörődő bánat a partitúra legállandóbb színei.

A Luisa Miller első felvonásának idillikus, derűs hangvétele a szűzi, áldott szerelem boldogságát vázolja. Emlékeztet arra a finom ihletettségre, amely a Linda di Chamounix-ból árad, és a Lammermoori Lucián át Az alvajáróig nyúlik vissza. Luisa idős apjának hangjából azonban erősen tör fel az aggodalom és a harag. Az elkövetkező Verdi-operák kiemelkedő szerepet játszó „apáinak" előképe ő: Rigolettónak, Germont-nak, Boccanegrának, Amonasrónak gyászát, könyörgését, gyengédségét és gyötrelmét előlegezi.

A felvonások rövidek, gyorsak és pergőek (az első felvonásban három színváltozás van). Az érzelmek forrása tiszta és bőséges, cirógató, mélabús dallamok buggyannak ki belőle.

Az áriák különválnak, s dallamos recitativók kötik össze őket (a recitativo seccót nem használja). A Luisa Miller vázát még a kavatinák és a kabaletták alkotják, ezekbe azonban életet önt a szenvedély, a későbbi új csodálatos virágzás előhírnökeként. A zenekari számok dallamvezetése pedig egyre szélesebb és hatalmasabb lesz. Verdi egyre inkább törődik művészetének tökéletesítésével.

 Luisa Miller

zenés tragédia három felvonásban

Szövegkönyvét Salvadore Cammarano írta Schiller Kabale und Liebe (Ármány és szerelem, 1784) című tragédiája nyomán

Bemutató: 1849. december 8., Nápoly, San Carlo Színház

Walter gróf  - Antonio Selva - basszus

Rodolfo, a fia - Settimio Malvezzi - tenor

Federica, Ostheim hercegnő, Walter unokahúga - Teresa Della Salandri - alt

Wurm, Walter titkára - Marco Arati - basszus

Miller, nyugdíjas katona - Achille De Bassini - bariton

Luisa, a lánya - Marietta Gazzaniga Malaspina - szoprán

Laura, parasztasszony - Anna Maria Salvetti - mezzoszoprán

Egy paraszt - Francesco Rossi - tenor

I. felvonás »A szerelem«
1. kép. A falucska lakói a köztiszteletben álló öreg veterán katona, Miller leányának, a bájos Luisának születésnapját ünneplik. A kislány boldogsága határtalan, amikor jegyesét, Carlót is meglátja a gratulálok között. A fiatalembert senki sem ismeri a faluban, mert mindössze néhány hete érkezett a környékre, mint az új gróf kíséretének tagja. Míg a fiatalság a templomba távozik, Wurm visszatartja Millert. Arra figyelmezteti az öreget, hogy leányát már korábban neki ígérte, és elvárja az apától, hogy ígéretének szükség esetén hatalmi szóval is érvényt szerez. Miller ellenvetésére, hogy leánya mást szeret, Wurm elárulja: Carló csak álnév. Emögött a gróf fia, Rodolfó rejtőzik.

2. kép. Wurm egyenesen Walter grófhoz siet, és közli vele, hogy fia egy polgári származású leánnyal tervez házasságot. A gróf éktelen haragra gerjed, annál is inkább, mert Rodolfó számára már kiszemelt egy előkelő menyasszonyt Amália von Ostheim hercegnő személyében, aki a királynő udvarhölgye, s majd fényt és dicsőséget hoz a grófi házra. Rodolfó hiába könyörög kőszívű atyjának, hogy tekintsen el szándékától. Walter konokul kitart elhatározása mellett. Az éppen érkező hercegnőt is már Rodolfónak kellene fogadnia. A fiatal gróf kínos helyzetében őszintén feltárja helyzetét Amália előtt.

3. kép. Miller felfedi Luisa előtt jegyesének titkát, és azt is, hogy a fiatalember rövidesen házasságra lép Ostheim hercegnővel. De Rodolfó is újból megjelenik, és szent esküvel fogadja, hogy Luisát soha el nem hagyja, s csak ővele lép az oltár elé. Ebben a pillanatban érkezik Walter. Megparancsolja fiának, hagyja el azonnal Luisát, akit durván becsmérel, majd midőn a becsületben megőszült, öntudatos Miller fegyvert ragad, hogy megtorolja a szégyent, a gróf behívja testőreit, akik láncra verik az apát és leányát. Rodolfó végsőkig elkeseredve megfenyegeti apját. Világgá kiáltja a titkot: milyen áron lett Walter gróf a környék teljhatalmú uralkodója. Walter elsápad, és azonnal szabadon engedi foglyait.

II. felvonás »Az ármány«

1. kép. Wurm és Walter annak idején orvul meggyilkolták Walter nagybátyját, és azt híresztelték, hogy a gróf rablók áldozata lett. Rodolfó azonban, aki a megtámadott segély-

kiáltására a gyilkosság színhelyére sietett, a haldokló utolsó szavaiból megtudta a valóságot. Millert mégis börtönbe hurcolják. Wurm ezután felkeresi az egyedül maradt Luisát, és színlelt jóindulattal felajánlja segítségét. Hajlandó kieszközölni az öreg szabadon bocsátását, a leánynak csak egy levelet kell írnia, mégpedig Wurmnak címezve, amiben kijelenti, hogy Rodolfót valójában sohasem szerette, csak játszott vele, ellenben szíve olthatatlan lánggal ég Wurmért. Luisa kétségbeesetten tiltakozik, végül azonban az atyjáért való halálos aggodalom mégis kezébe adja a tollat. Wurm magával viheti a kívánt írást, miután előbb Luisát megeskette, hogy minderről soha senkinek nem tesz említést.

2. kép. Wurm diadalittasan jelenti urának: a merénylet sikerült. Luisának azonban még újabb megpróbáltatást kell elszenvednie. Kénytelen a grófi kastélyban megjelenni, és Amália, valamint Walter és Wurm előtt is megerősíteni, hogy sohasem szerette Rodolfót.

3. kép. Wurm arról is gondoskodik, hogy Luisa kikényszerített levele Rodolfó kezébe jusson. A halálosan csalódott fiatalember pisztolyt nyom az aljas grófi titkár kezébe, hogy párbajt vívjon vele, de a gyáva cselszövő ijedten elmenekül. Walter gróf szánakozó mosollyal ajkán közeledik a fiához. Képmutató kedvességgel közli vele, hogy meggondolta magát, már nem gördít akadályt szerelmének útjába, hallgasson egyedül szíve sugallatára, vegye feleségül azt, akit a legjobban szeret.

III. felvonás. »A méreg«

Miller kiszabadult a fogságból, és gyengéden öleli magához leányát, aki olyan végtelenül nagy árat fizetett atyja életéért. Annál nagyobb azonban az ijedelme, amikor Luisa újabb levelét olvassa, amelyben a leány fel szándékozik tárni Rodolfó előtt tettei hátterét, és kéri a fiatalembert, lépjenek együtt arra az útra, ahol minden emberi aljasság hatalmát veszti, és ahol megszűnik a földi lét minden kínja. Látva azonban teljesen megtört édesatyja fájdalmát, Luisa eltépi levelét, és hajlandónak mutatkozik vele együtt elhagyni e tájat, hogy más vidéken kezdjenek új életet. Mikor az öreg megnyugodva távozik, és Luisa térden állva ájtatos imába merül, Rodolfó lép a szobába. Titokban mérget tölt az asztalon álló tejeskancsóba, azután a leányhoz fordul. Csak annyit kérdez tőle, valóban ő írta-e a Wurmnak címzett levelet. Luisa tétovázó »igen«-je után egy korty italt kér tőle, majd miután ivott a mérgezett tejből, felszólítja a lányt: igya ki a maradékot. Amikor ez is megtörtént, elárulja a leánynak, hogy mindkettőjüknek már csak perceik vannak hátra a földön. Luisa a halál torkában úgy érzi, nem köti már a Wurmnak kényszer hatása alatt tett eskü, és feltárja a valóságot. Rodolfó kétségbeesett jaj szavára besiet Miller, éppen jókor, hogy haldokló leányát még utoljára átölelje. Ebben a pillanatban lép be Wurm kíséretében Walter. Rodolfónak még van annyi ereje, hogy villámgyorsan kardot rántson, és leszúrja a gaz árulót, majd ő maga is összerogy. Utolsó szavai atyját illetik: fiának halála legyen a büntetés az apa bűneiért, azután élettelenül hanyatlik Luisa holtteste mellé.

librettó olaszul   vagy   itt

magyar nyelvű librettó

Zongorakivonat énekszólamokkal   vagy   itt

Ezúttal egy Deutsche Grammophon felvétel

Katia Ricciarelli - Luisa

Placido Domingo - Rodolfo

Elena Obraztsova - Federica

Renato Bruson - Miller

Gwynne Howell - Il Conte di Walter

Wladimiro Ganzarolli - Wurm

Audrey Michael - Laura

Luigi De Corato - Un contadino

Chorus and Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden - Lorin Maazel

02 - Scena Prima / Introduzione

03 - "Ti desta, Luisa Regina de ' corri"

04 - "Ecco mia figlia"

05 - "Lo vidi, e'l primo palpito"

06 - "T'amo d'amor ch'esprimere"

07 - Scena : "Ferma ed asculta"

08 - Aria : "Sacra la scelta e d'un consorte"

09 - "Costarti, o vecchio debole"

10 - "Ah ! fu giusto il mio sospetto !"

11 - Scena seconda / Scena : "Che mai narrasti !"

12 - Aria : "Il mio sangue, la vita darei"

13 - Scena : "Padre... M'abrbaccia... Portador son io"

14 - Coro : "Quale un sorriso d'amica sorte"

15 - Scena e Duetto : " Duchessa... Dall'aule raggianti di vano splendor"

16 - Scena Terza / Coro di cacciatori e Finale I : "Sciogliete i levrieri"

17 - "Del Conte di Walter figlio"

18 - "Tu, tu signor, fra queste soglie !"

19 - "Fra ' mortali ancora oppressa"

20 - "I cenni miei si compiano"

21 - Scena prima / Introduzione : "Ah ! Luisa, Luisa, ove sei ?"

22 - Scena : "Il padre tuo... Finisci"

23 - Aria : "Tu puniscimi, o Signore"

24 - "Qui nulla s'attenta imporre al tuo core"

25 - "A brani, a brani, o perfido"

26 - Scena seconda / Scena : "Egli delira; sul mattin degli anni"

27 - Duetto : "L'atto retaggio non ho bramato"

28 - Scena : "Vien la Duchessa !"

29 - Quartetto : "Presentarti alla Duchessa puoi, Luisa.. Come celar le smanie"

30 - Scena Terza : "Il foglio dunque ?... Io tutto gia vi narrai"

31 - Aria e Finale II : "Quando lo sere al placido"

32 - "Di me chiedeste?... Appressati. Leggi"

33 - "L'ara, o l'avello apprestami"

34 - Coro d'introduzione: "Come in un giorno solo"

35 - "O dolce amica, e ristorar non vuoi di qualche cibo"

36 - Scena e Duetto : "Pallida, mesta sei... No padre mio, tranquilla io son"

37 - "La tomba e un letto sparso di fiori"

38 - "Adrem, raminghi e poveri"

39 - Scena e Preghiera : "ah ! l'ultima preghiera in questo caro suolo"

40 - Duetto : "Piangi, piangi, il tuo dolore"

41 - "Donna, per noi terribile ora squillo... Maledetto il di ch'ion nacqui"

42 - Terzetto finale : "Padre, ricevi l'estremo addio"

Mp3 - 44100 Hz - 320 kbps

Letöltés / Download

vagy

Letöltés 1  és  Letöltés 2