Verdi sok és bonyolult kötelezettség hálójában vergődik, mindent megtesz, hogy a vállalt kötelezettségei
szorításából kitörjön, de nem sikerül. Lucca ismét követeli a szerződésileg kikötött opera megírását; Verdi Párizsban marad, hogy távol legyen „ettől a bosszantó, hálátlan embertől". Nagy sietve hozzálát a Lucca által követelt opera megírásához:
A kalózhoz.
Szót sem ejt arról, hogy vissza akarna térni hazájába. Csodálkozik ezen apósa, Barezzi, és azt kérdezi
Muziótól, vajon nézeteltérés támadt-e közötte és mestere között. Semmi nézeteltérés, válaszolja Muzio: teljes az egyetértés. A Maestro azért küldte őt Milánóba, hogy készítse el a Haramiák kivonatát, és a Jérusalem zenéjéhez igazítsa a francia librettó olasz fordítását. E munkák elvégeztével valószínűleg
visszatér majd Párizsba. A tanítvány és mester együttese ekkor azonban mégis véget ér, és soha többé nem kapcsolódik össze tartósan újra. Verdi élete új úton indul el.
Párizsban teljesen szabad és független. Hű barátnőjének szenteli magát, aki tanácsokkal látja el, buzdítja,
sarkallja. Sorsukat, mely régóta találkozott már, még nem kapcsolják össze a világ előtt, hogy megadják a tiszteletet az úgynevezett társadalmi konvencióknak is. A férfinak előbb tehetségével és munkájával
meg kellett szereznie azt az erkölcsi és anyagi függetlenséget, mely lehetővé teszi számára, hogy teljesen rendelkezhessék önmagával, ura legyen az akaratának, s ne akadályozzák kötelezettségei. A híres énekesnő
megszabadította magát a művészet kötelékeitől, hogy csak annak a zseniális férfinak legyen társa, aki őt megbízható és hűséges segítségéül választotta.
Verdi — távol Bussetótól — mintha megutálta volna a vidéket. De hogy Strepponi kedvére tegyen, beleegyezik
abba, hogy házat vegyenek ki Passyban, s ott lakjanak. Szinte észrevétlenül újra hatalmába keríti a vidék varázsa. Elhatározza, hogy Strepponival együtt Bussetóba fog visszatérni, ott vásárol házat és birtokot.
A Nabucco, A lombardok és az Ernani jövedelméből már megvásárolta a Le Roncole melletti plugarói birtokot. Most a bussetói Merli családdal
tárgyal, hogy megvásárolja tőlük a Villanova d'Arda község közelében fekvő Sant'Agata-i ingatlant. Sant'Agata lesz menedékhelye az élet harcai és irigységei elől, a béke otthona.
De a béke évei még messze vannak: nincs béke sem az egyénnek, sem a népnek. Párizsban Verdi szüntelenül
figyelemmel kíséri az itáliai, különösen pedig a milánói eseményeket. Itt egyre szaporodnak az összetűzések a polgárok és az osztrák katonák között: a rendőrség pedig minden ürügyet megragad a kegyetlen
megtorlásokra. Az előző év szeptemberében egy tragikus népi fölkelés során sok milánóit meggyilkoltak. A város szellemi és kereskedelmi élete csaknem megszűnt: „Mindenki politikával foglalkozik" — írja Muzio Barezzi-nak. A tanítvány és mestere lelkét lángoló hazafiság
tölti el. „Reménykedjünk a jövőben" — kívánja.
Egész Európa forrong. 1848 februárjában a párizsi nép megdönti Lajos Fülöp trónját, és kikiáltja a
köztársaságot. Azonnal fellázad Bécs, Berlin majd Budapest, és mintha csak a jelre várt volna, felkel Palermo, Milánó, Messina, Bologna, Brescia, Róma, Velence. Verdi azonnal útra szeretne kelni Itália felé, de
szokásos reumatikus lázainak egy rohama arra kényszeríti, hogy feladja tervét.
Február elején befejezi A kalózt, s elküldi Muziónak Milánóba, adja át Luccának, és hajtsa be rajta a megbeszélt ezer Napóleon-aranyat.
Ezzel eleget tesz Luccával szemben fennálló valamennyi kötelezettségének. Verdi megharagudott rá, kijelentette, hogy soha sem írna „ennek az embernek jelentős operát". — Tartotta is szavát. Sorsára hagyja a művet, ujját sem mozdítja a
sikeres bemutató érdekében. Szerződés sem kötelezi a színpadra állításra; ezért azt tanácsolja Luccának, hogy helyette Muzio felügyeljen a betanításra és az előadásra.
A kalóz (Il corsaro)
melodráma három felvonásban
A librettót Francesco Maria Piave írta Byron The corsair című epikus költeménye alapján. Bemutató: 1848. február 25., Trieszt, Teatro Grande
Corrado - Gaetano Fraschini - tenor
Medora - Carolina Volpini - szoprán
Seid pasa - Achille De Bassini - bariton
Gulnara - Marianna Barbieri-Nini - szoprán
Giovanni - Giovanni Volpini - basszus
Aga Selimo - Giovanni Petrovich -tenor
Eunuch - Francesco Cucchiari -tenor
Rabszolga - Stefano Albanassich -tenor
I. felvonás
Kalózok szigetén vagyunk az Égei-tengeren, a 19. század elején. Corrado, a kalózvezér rémületben tartja
hajóival a szigeteket. Most is csatára készül Coron pasája, Seid ellen (francia katonaindulóra emlékeztető nyitókórus követi a rövid, tartalmas előzenét, majd Corrado többször közbevág, az emberi nem ellen
énekel). Giovanni óvja vezérét: Seid kemény ellenfél. Corrado lendületes, kitűnő, kóruskíséretes áriával felel.
— Szobájában búsul a kalóz szeretője, Medora, nyomasztja szerelmesének viharos élete, gyakori távolléte,
s most balsejtelem gyötri, hogy talán utoljára látta. Elégikus hangú áriája után belép a kalóz, búcsúzni jött. Szerelmi kettős, a Lammermoori Lucia emléke kísért benne, és strettával ér véget. Ágyú
szól, jel a kihajózásra. Corrado elrohan, Medora búsan néz utána.
2. felvonás
Seid pasa háremében rabnők énekelnek, a keleti koloritot triangulum és néhány hirtelen, durva akkord jelzi.
Gulnara, a pasa kedvenc rabnője szabadság után vágyódik, titokban gyűlöli urát. Egy eunuch ünnepségre hívja, amit a pasa a kalózok visszaverése után akar megtartani. — Egy kioszkban gyülekeznek a férfiak.
Seid felkészíti embereit a kalózok rohamára. Rézfúvóktól kísért áriája igen konvencionális, kórus kíséri énekét. Selim egy szent dervist vezet be, mondanunk sem kell, hogy az Corrado, álruhában. Szép kerek
mesét tálal fel arról, hogyan sínylődött a kalózok fogságában (duett). Seid faggatná, de kitör a harc. Corrado menteni akarja a hárem hölgyeit, de körülzárják, megsebesül. Kiléte kiderül, elfogják, és
kínhalálra ítélik.
3. felvonás
Seid győzött, de féltékeny. Gulnara szemmel láthatóan beleszeretett a kalózvezérbe. Amikor Gulnara Corrado
életéért könyörög, a pasa tudja, hogy elvesztette a lány szerelmét. Corradónak el kell pusztulnia. — Gulnara beoson Corrado börtönébe, és szökésre akarja bírni őt. A kalóz nem veszi el a lány által kínált
tőrt, nem akar ilyen áron szabad lenni. Gulnara elmegy, és megöli az alvó pasát. Corrado érzi, hogy most, ennyi áldozat után szöknie kell a lánnyal együtt. — Medora azt hiszi, hogy Corrado meghalt, s bánatába
belehal. A menekülő pár egy haldokló asszonyt talál. Corrado a meredek szirtről a tengerbe veti magát.
Verdi életének legnagyobb bukása volt ez az opera. Már Byron eredeti költeménye is sok helyütt elviselhetetlenül
vadromantikus, s azt Piave, a szövegíró még megfejelte az utolsó horror-jelenettel. De nemcsak Piave miatt gyenge ez az opera, Verdi nem fordított rá elég gondot. A lángész azonban bukásában is lángész marad,
sok helyütt oda kell figyelnünk szépségére, bár olyan, mint egy tarka szőttes. Talán az 1. felvonás fináléja a legjobb az egész műből. Seid elviselhetetlen közhelyeket énekel, Gulnara exotikus hangját sem
sikerült Verdinek megtalálnia.
Ismét egy Philips felvétel 1975-ből
José Carreras - Corrado
Clifford Grant - Giovanni
Jessye Norman - Medora
Montserrat Caballé - Gulnara
Giampietro Mastromei - Seid
John Noble - Selimo
Alexander Oliver - Eunuch
Ambrosian Singers, New Philharmonia Orchestra - Lamberto Gardelli
August 1975, Brent Town Hall, Wembley, London
01: Preludio
Atto primo
02: Coro, Scena ed Aria - Come liberi volano i venti
03: Coro, Scena ed Aria - Ah! sì ben dite... - Tutto parea sorridere - Della brezza col favore
04: Coro, Scena ed Aria: Si - de' corsari il fulmine
05: Romanza - Egli non riede ancora!
06: Romanza - Non so le tetre immagini
07: Scena e Duetto - E pur tristo, o Medora
08: Scena e Duetto - No, tu non sai comprendere - Tornerai, ma forse spenta
Atto secondo
09: Coro - Oh qual perenne gaudio t'aspetta
10: Cavatina - Né sulla terra creatura alcuna - Vola talor dal carcere - Seide celebra con gioia e festa
11: Cavatina - Ah conforto e sol la speme
12: Coro ed Inno - Sol grida di festa - O prodi miei, sorgete
13: Coro ed Inno - Salve, Allah!
14: Recitativo e Duettino: Giunge un Dervis - Di' - que' ribaldi tremano
15: Finale - Resta ancora
16: Finale - Audace cotanto mostrarti pur sai?
17: Finale - Signor, trafitti giacciono
Atto terzo
18: Alfin questo corsaro e mio prigione
19: Cento leggiadre vergini - Ma pria togliam dall' anima
20: Siavvicina il tuo momento
21: Eccola! ... Sia l'istante maledetto
22: Eccomi prigionero
23: Ei dorme
24: Seid la vuole ... Non sai tu che sulla testa
25: Sul capo mio discenda
26: La terra, il ciel m'abborrino ...
27: Voi tacete ...
28: Per me infelice
29: O mio Corrado, appressati
Mp3 - 44100 Hz, 256 kbps
vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése