Verdi : Jeanne d'Arc (Giovanna d'Arco)

Zenés dráma három felvonásban, előjátékkal
Szövegét Temistocle Solera  írta Friedrich Schiller Die Jungfrau von Orleans c. tragédiája nyomán (1801)

Bemutató: Milánó, Scala, 1845. február 15.
Giovanna: Erminia Frezzolini - szoprán
VII. Károly: Antonio Poggi - tenor
Giacomo: Filippo Colini - bariton
Delil: Napoleone Marconi - tenor
Talbot: Francesco Lodetti - basszus

Prológ

VII. Károly francia király már uralkodik, bár még nem koronázták meg. Domrémyben vagyunk, a király udvarában, 1429-ben. Károly csapatai súlyos vereséget szenvedtek az angoloktól, erről beszél az egész udvar (introdukció). A király szól az egybegyűltekhez. Le akar mondani. Egy álmáról is mesél: egy Szűz Mária szobrot látott egy erdőzugban, annak lába elé kell helyezze fegyvereit. A hely, amit leírt, rosszhírű, szellemjárta, a kórus óvja őt, hogy odamenjen. A király összeszidja babonás udvaroncait, és elhatározza, hogy elmegy az erdőbe.

Az erdő, barlanggal, Mária szoborral. Giacomo juhász tudja, hogy lánya folyton idejár, elrejtőzik, hogy megfigyelje, mi dolga van e helyen. Belép Johanna, Cavatinája hazaszeretetet, segítőkészséget árul el.

 Éneke után elalszik. A király jön, kardját és sisakját a szobor lábához helyezi, és imádkozik. Johannának nehéz az álma, démonok kórusa kísérti, angyalok kara bátorítja. Lassan felébred, első pillantása a fegyverekre esik, azokat magához veszi. Felismeri Károlyt, és felajánlja, hogy menjenek együtt, kezdjék újra a harcot, az ő hite meghozza a győzelmet. Amikor elvonulnak, Giacomo úgy néz utánuk, ahogy szerelmesek után néz az ember.

1. felvonás

Rheims közelében, az angol táborban megjelenik Giacomo. Talbot hadseregparancsnokhoz kísérik, elmondja, hogy a franciák győzelme az ördöngös Johannának köszönhető. Ha befogadják maguk közé, a kezükre játssza leányát. 

Károly és Johanna nagyjelenete. A Szűz teljesítette küldetését, most vissza akar térni családjához. A király marasztalja, sőt, bevallja iránta érzett szerelmét.

Johanna is hasonlóképpen érez, de egy égi hang megóvja őt a kísértéstől. Károly nem hallja, amit a lány hall, így nem érti meg habozását. Jelentik a királynak, hogy minden készen áll a koronázáshoz, Károly magával viszi Johannát a dómba. Démonok, pokolbeli hangok örvendenek a lány fölött aratott győzelmükön. Johanna rádöbben arra, hogy elárulni készül szüzességi fogadalmát. Szörnyű lelkiismeret-furdalás vesz erőt rajta.

2. felvonás

A dóm előtti térről a nép a kapuk felé özönlik. Giacomo is köztük van, le akarja leplezni „ördöngös" lányát. Johanna valósággal kiszáguld a templomból, nem tudja elviselni, hogy őt a király Franciaország védőszentjének nevezi. Giacomo istenkáromlással és boszorkánysággal vádolja a lányt, aki nem is védekezik. Megdördül az ég, Johanna sorsát eldöntötte a babonás tömeg. Átadják Giacomónak, aki maga viszi el lányát az angol táborba, hogy ott boszorkányként megégessék.

3. felvonás

Az angolok erődjében Johanna egy cölöphöz kötve imádkozik. Giacomo hallja mélységesen áhítatos énekét és azt, hogy lánya megfogadta az Égnek, hogy megsegíti Franciaországot. Nem bűnös tehát. Felébred benne az apai szeretet, és eloldozza a lányt, aki azonnal a csatatérre rohan, és a francia sereg élére áll. Győznek, de Johanna halálos sebet kap. Búcsúzik az élettől.

Megnyílik az ég kárpitja, Szűz Mária magához emeli a holtat.

Az allegro-andante-allegro szerkesztésű nyitány kiváló hangversenydarab. A középrész Johanna gyengéd portréja. A második allegro a Szicíliai vecsernye hasonló helyét juttatja eszünkbe. A mű nem tartozik a legjobb Verdi-operák sorába. Az időszakot, amikor szerzője írta, később a „gályarabság évei"-nek nevezte Verdi. Solera librettója gyenge, a cselekmény zavaróan elüt Szent Johanna ismert sorsától és halálának módjától. Ennek ellenére, a legjobban jellemzett alak a címszereplő, de a király részére is kitalált Verdi néhány vonzó dallamot. A kórusok jellegtelenek, a démonok kara szabályos keringő. Néhány erőteljes, sodró lendületű ária és együttes ellenére a Szent Johanna nem vert gyökeret az operaszínpadokon.

Libretto olaszul  vagy   itt

Csákovics Lajos Zsolt magyar fordítása


Partitura   vagy   itt

Zongorakivonat énekszólamokkal   vagy   itt

Egy régi, 1951-es felvétel:

Renata Tebaldi - Giovanna
Carlo Bergonzi - Carlo VII
Rolando Panerai - Giacomo
Giulio Scarinci - Delil
Antonio Massaria - Talbot
RAI Orchestra & Chorus - Alfredo Simonetto (Live, March 26, 1951, Milan)

01:  Overture  
Prologo
02:  Trascorrere m'intesi (Carlo, Chorus)  
03:  Pondo è letal, martiro (Carlo, Chorus)  
04:  Gelo, terrore m'invade! (Giacomo)  
05:  Oh, ben s'addice...Sempre all'alba (Giovanna)  
06:  Paventi, Carlo, to forse?...Tu sei bella! (Carlo, Chorus)
07:  Pronta sono! (Giovanna, Carlo, Giacomo)  
Atto I.
08:  Ai lari! Alla patria! (Chorus, Talbot)  
09:  Questa rea che vi percuote (Giacomo, Talbot, Chorus)  
10:  Qui! Qui...dove più s'apre (Giovanna)  
11:  Ho risolto...E in tai momenti (Giovanna, Carlo, Chorus, Delil)  
12:  Vieni al tempio (Carlo, Giovanna,Chorus) 
Atto II.
13:  Dal cielo a noi chi viene (Chorus)  
14:  Ecco il luogo e il momento!... (Giacomo, Chorus, Carlo, Giovanna)  
15:  Comparire il ciel m'ha stretto (Giacomo, Chorus, Carlo)  
16:  No! forme d'angelo (Carlo, Giacomo, Giovanna, Chorus)  
17:  Ti discolpa!...Del sacrilego misfatto (Carlo, Chorus, Giacomo, Giovanna)
Atto III. 
18:  I Franchi! (Chorus, Giovanna, Giacomo)  
19:  Amai, ma un solo istante (Giovanna, Giacomo, Chorus, Carlo, Delil)  
20:  Quale più fido amico  
21:  Che mai fu? (Giovanna, Carlo, Giacomo)  
22:  S'apre i cielo  (Giovanna, Carlo, Giacomo, Chorus)

Mp3 (44100 Hz; vbr)

Letöltés / Download
vagy
Letöltés / Download