Az 1863-as esztendő utóját Verdi a Sant'Agata-i házban tölti, fáradtan, kedvetlenül.
1864 elején feleségével Torinóba megy, rendszeresen részt vesz a parlament ülésein. Márciusban visszatér Sant'Agatára. Május másodikán meghal Párizsban
Meyerbeer.
Október 16-án Carvalho előadatja a Traviatát franciául, Violetta címen, hatalmas sikerrel. Élve az alkalommal, Escudier azt javasolja Verdinek Carvalho nevében, hogy
a Macbethet is fordítsák franciára a színpadi cselekmény s következésképpen a zene módosításával.
Escudier tudja, érzékeny húrt érint Verdi szívében. Verdinek ifjúkori operái közül a Macbeth az egyik legkedvesebb. Az első, amelyben a mélységesen tragikus, költői és zenei kifejezés melodrámáját
fölvázolni igyekezett, melyet megkomponálni vágyott.
Csak hogy bemutassák franciául a Macbethet, Verdi már 1852-ben fölajánlotta Roqueplannak, az Opéra igazgatójának, hogy új partitúrát is
ír a színház részére.
Most arról lenne szó az átdolgozásnál, hogy helyet találjon azoknak a „tánc-betéteknek", amelyek
a francia közönség ízlésének nélkülözhetetlenek.
De eltelt tizenhét év az első, az olasz Macbeth komponálása óta, s Verdi zsenialitásának azóta jó egynéhány tanújelét adta, új tapasztalatokban
gazdagodott.
„Jaj nekem — írja Escudier-nak —, átfutottam a Macbethet, s a zene olvasása közben sok minden szíven ütött. Hogy röviden fejezzem ki magam, sok benne a gyönge, jellegtelen vagy még rosszabb szám...
1. Lady Macbeth áriája a II. felvonásból;
2. különféle részleteket kellene újra írni a III. felvonás látomásában;
3. a III. felvonás Macbeth-trióját teljesen újra kell írni;
4. ki kell javítgatni a IV. felvonás első jeleneteit;
5. az utolsó finálét újra kell írni, kihagyva Macbeth halálát a színen.
Hogy mindezt megírjam — a táncbetétekről nem is beszélve —, sok időre van szükségem. Legjobb volna, ha Carvalho letenne arról a gondolatról, hogy ezen a télen adassa
elő a Macbethet. Beszélje meg vele a dolgot, s válaszoljon azonnal. Holnap Torinóba utazom, s ott nyolc-tíz napot töltök:
oda írjon. Isten áldja."
A munka valóban terhes, ha Verdi a maga elé tűzött szigorú feladatokat akarja elvégezni. De Carvalho addig-addig sürgeti, hogy 1865 január elejére fejezze be, míg Verdi — nem szívesen bár —, beleegyezik.
A végzet hatalma után egy még véresebb dráma! De Verdinek nem ez okozza a legfőbb gondot: „Nem tudja elképzelni, milyen kínos és nehéz egy rég elkészült dolgot megfejelni, s újra lelni az annyi éve elveszett fonalat. Gyakran megteszik ezt, de én utálom a
zenében a mozaikot" — írja Escudier-nak. Ezt az ellenszenvét elárulta már akkor is, amikor Meyerbeer hosszú ideig készülgető operáiról nyilatkozott.
A Macbeth átdolgozásának nehézségeit még az is növeli, hogy Verdi részt akar venni a képviselőház ülésein
Torinóban, tehát az utazás és a városban való tartózkodás is hátráltatja munkájában.
Decemberben Verdi visszatér Sant'Agatára. Még egy tél ezen a szomorú vidéken, ezen a rideg éghajlaton? Nem
szép kilátások a Maestro felesége számára, aki reméli, hogy Verdivel Párizsba mehet a Macbeth próbáira.
Verdinek megcsontosodott szokása, hogy csak akkor fog munkához, ha kötelezettségei már majd nyakába szakadnak.
Escudier tud erről, s unszolja a Maestrót, aki az utolsó percig nem tudja rászánni magát a munkára.
Verdi biztosítja Escudier-t:
„Ugyan, ön azt hiszi, hogy csak az utolsó percben fogok kínlódni? Nem: én már most is kínlódom, mint egy néger; nem mondom, hogy sokat végzek, de kínlódom, kínlódom,
kínlódom."
S kifejti tervét:
„Az első felvonásban nem változtatok meg mást, csak a duett utolsó szakaszát, így a kórusok változatlanok maradnak, ezeket megtanulhatják. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy meg kell változtatni Macbeth halálát, de nem tudok mást a helyébe tenni, mint egy győzelmi himnuszt;
Macbeth s a Lady nincsenek már színen, s nélkülük vajmi keveset lehet kezdeni a másodrangú szereplőkkel. Ami engem legjobban zavar: a balett. Nem lehet máshová tenni, csak a harmadik felvonás elejére, a kórus
után: a színen csak boszorkányok vannak, dühítő kis divertimento lesz húsz percig vagy negyed óráig táncoltatni ezeket a szeretetre méltó teremtéseket. Még csak tündéreket, szellemeket s más efféléket se léptethetünk fel itt,
hiszen ők később szerepelnek, amikor Macbeth elájult. Ha valami jó ötlete támad, írja meg azonnal."
Az első és második felvonásban
a Maestro kevés változtatást eszközöl, gyorsan hangszereli a megváltoztatott részeket. A
nyitókórust egy hatásos résszel kibővítve, átgyúrva a Lady és Macbeth
első felvonásbeli duettjét,
megváltoztatva a Lady második felvonásbeli áriáját, újjáalakítva a
látomás jelenetét, csaknem az egész harmadik felvonást újra írva (valóban ide
illesztette be a balettszámokat s a Lady és Macbeth egy új kettősét)
Verdi elküldte a partitúrát Ricordinak, aki Escudier-hoz továbbította.
1864 végén vagyunk. Párizsban elkezdődnek Meyerbeer Az afrikai nő című operájának próbái. 1852-ben, amikor visszautasította a Macbeth francia előadását, Verdi egyik indoka — ha nem is a legfőbb — az volt, hogy nem akarja Az afrikai nővel egyidőben színre vitetni, amelynek bemutatására Roqueplan ugyanabban az évben számított.
S most ugyanabban a kellemetlen helyzetben találja magát, mint tizenhárom évvel ezelőtt.
1865 február elején teljesen kész az utolsó felvonás is. Verdi Torino és Genova, a képviselőház s a liguri Riviéra közt utazgatva tölti a februárt, s arra kéri Escudier-t, értesítse rendszeresen a Macbeth próbáiról. Ötletekkel, tanácsokkal látja el Deloffre karnagyot, a hangszerek kiválasztására, a
zene tempóértelmezéseire, a táncok jellegére, a gépezetre s a színrevitel módjára vonatkozólag. Verdi tudja, hogy a próbák nem haladnak rendesen, s fél, hogy következésképp nem arat sikert az opera.
A bemutató április 21-re esik, a francia fordítás Nuitter és Beaumont munkája. (Verdi azt szerette volna,
ha a Macbeth francia fordítását Eduard Duprez, a híres tenorista, Gilbert Duprez fivére végzi, aki kiváló zenész volt, és sikeresen idomíthatta volna a francia fordítás szavait
a zenéhez: érthető, milyen fontosságot tulajdonított ennek Verdi. De Carvalho intrikái miatt Nuitterre s Beaumont-ra bízták a munkát.) A főbb szerepeket Rey-Balla, Ismaël és Montjaure — mindhárom kiváló művész — énekli; az előadás elismerést vált ki, ha lelkesedést nem
is.
Április 28-án — a Macbeth bemutatója után egy héttel — mutatják be Az afrikai nőt az Opérában. Zajos siker.
Az új Macbeth nagyobb formai gondról tanúskodik, de az alkotói ihlet nem erősebb. Nem bont ki újabb melodráma-képletet;
csak a harmóniai és hangszerelési megoldásokban mutat bizonyos fejlődést. Az előjátékok, a balettek, az áriakíséretek nem veszik jobban igénybe a zenekart, mint az eddigi Verdi-művek s a kortárs olasz zeneszerzők.
Azt mondhatjuk: a lírai és drámai részek jól sikerültek, míg a fantasztikusak és dekoratívak vajmi kevéssé. Végül: az újra írt Macbeth fölött is a tragikus színmű sötét, gyászos légköre borong; a szerelem, a gyöngédség, a megbocsátás
reménysugara nélkül; a néző belefárad a túl gyakori színváltásba, mely számtalan kurta részletté töri a drámai cselekményt. Azzá a „mozaikká" zúzza szét, amely mindenekelőtt Verdinek visszatetsző.
Verdi belátja, hogy az átdolgozás nem járt sikerrel. Közli Escudier-val: „Mindent jól meggondolva, summázva és mérlegelve, a Macbeth kudarcot vallott. Ámen. Azonban meg kell vallanom, hogy nem ezt vártam. Azt hittem, hogy nem végeztem
nagyon rossz munkát, de — úgy látszik — tévedtem."
Ricordi szeretné a Scalában előadatni a Macbethet: „megint csak kudarcot vallana", feleli Verdi, s ellenzi. Kedélyállapota keserű. Huszonöt operát írt huszonöt év alatt. Keményen dolgozott és harcolt, hogy meghódítsa a közönséget,
meggyőzze kritikusait és vetélytársait. A fáradozás és a harc még nem fejeződött be. Meyerbeer letűnt, Wagner még nem ragyogtatta fel teljességgel géniuszát, a nemzetközi operairodalom feje vitathatatlanul
Verdi. De művészi öntudata éber: nem éri be a múlttal, akármilyen ragyogó, és nyugtalanul fürkész a jövőbe. A folytatásra készül.
Egy Exclusive élő felvétel 1975. dec. 5. (EX93T76/77)
olaszul!
Macbeth - Piero Cappuccilli
Lady Macbeth - Shirley Verrett
Banco - Nicolai Ghiaurov
Macduff - Franco Tagliavini
Malcolm - Nicola Martinucci
Lady Macbeth's lady-in-waiting - Stefania Malagù
Doctor - Carlo Zardo
Macbeth's servant - Alfredo Mariotti
The killer - Antonio Zerbini
1st apparition - Alfredo Giacomotti
2nd apparition - Maria Fausta Gallamini
3rd apparition - Massimo Bortolotti
Coro del Teatro alla Scala - Romano Gandolfi
Orchestra del Teatro alla Scala - Claudio Abbado
01 - Prelude
Act I
02 - "Che faceste? dite su"
03 - "Due vaticini compiuti or sono"
04 - "S'allontanarono!"
05 - "Vieni! t'afretta!... Or tutti sorgete"
06 - "Oh donna mia!"
07 - "Sappia la sposa mia"
08 - "Di destarlo per tempo il re m'impose"
Act II
09 - "Perché mi sfuggi"
10 - "La luce langue"
11 - "Chi osò mandarvi a noi?"
12 - "Studia il passo... Come dal ciel precipita"
13 - "Salve, o Re!"
14 - "Si colmi il calice"
15 - "Va', spirto d'abisso!"
Act III
16 - "Tre volte miagola"
17 - "Finché appelli"
18 - Fuggi, regal fantasma"
19 - "Ondine e Silfidi"
20 - "Ove son io?"
Act IV
21 - "Patria oppressa!"
22 - "O figli, o figli miei!... Ah, la paterna mano"
23 - "Dove siam? Che bosco è quello?"
24 - "Vegliammo invan due notti"
25 - "Una macchia è qui tuttora"
26 - "Perfidi! All'anglo contro me v'unite!"
27 - "Pietà, rispetto, amore"
28 - "Ella è morta!"
29 - "Mal per me che m'affidai"
30 - "Vittoria!"
Mp3 - 44100 Hz - 128 kbps
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése