2013. március 16., szombat

Verdi : A két Foscari (I due Foscari)

Verdi velencei tartózkodása (az Ernani kapcsán) jelentékeny nyomokat hagyott következő operáján, A két Foscarin is. Az 1844 májusa és szeptembere között Piavéhoz írt levelei közül legalább négyben idéz fel emlékeket a hivalkodó és komor Velencéből. Véleménye szerint Byron drámájából, mely a librettó alapja, hiányzik "a színpadi pompa" és kellene valami, "ami egy kis zajt csap, különösen az első felvonásban" (ez végül főképp a második fináléban található). A harmadik felvonásba viszont naplementét kér, "ami olyan szép", s "a finálé harangszóval" - amikor Francesco meghal - megfelelő környezetbe helyezését. Ez a jelenet szolgálhatott egyébként mintaképül Muszorgszkijnak Borisz halálához.
Alig van viszont utalás a levelezésben a nyitókórusra, amely a Tízek Tanácsának felülmúlhatatlan zenei ábrázolása. Verdi nyilván titkolja valódi szándékát: a csoport lélekrajzának kifejezésmódját akarta megtalálni.A Nabucco kórustömbjének hátat fordítva, józanabb, lüktetőbb, merészebb és erőszakosabb ábrázolásmódot keresett.
A két foscari azonban nem kórusopera, hanem olyan dráma, amely az egyéni sorsokra irányítja a figyelmet.

Verdi : A két Foscari (I due Foscari) 

Zenés tragédia három felvonásban.
Szövegét Francesco Maria Piave írta Byron The two Foscari c. költeménye nyomán (1821)
Bemutató: Róma, Argentina Színház, 1844. november 3.
Francesco Foscari: Achille de Bassini - bariton
Jacopo Foscari: Jacopo Roppa - tenor
Lucrezia: Marianna Barbieri Nini - szoprán
Jacopo Loredano: Baldassare Mirri - basszus
Barbarigo: Atanasio Pozzolini - tenor
Pisana: Giulia Ricci - szoprán

1. felvonás
1457-ben vagyunk, Velencében, Francesco Foscari a dózse. A dózse-palota terme, kijárattal az uralkodó lakosztályába és a Tízek Tanácsába. Komor tárgyalásra gyülekeznek a tanács tagjai. Amikor belép Barbarigo szenátor és Jacopo Loredano, a Tízek Tanácsának tagja, kezdetét veszi a tárgyalás. A vádlott a dózse fia, Jacopo Foscari. Amikor bevezetik, szenvedélyes hangú áriát énekel Velencéről, majd a tanács elé állítják.
Jacopo felesége, Lucrezia Contarini a dózséhoz készül, hogy vele férje érdekében szóljon. Barátai, barátnői, személyzete helyteleníti elhatározását, így Lucrezia ahelyett, hogy a dózsét zavarná, imába merül. Pisana, Lucrezia barátnője hozza a hírt, hogy az ítélet csak száműzetés és nem halál. Lucreziát ez nem nyugtatja meg. A szín a tanácstermet mutatja, a bírák elégedettek pártatlan ítéletükért. Az idős dózse mélységesen boldogtalan. Figyelik minden lépését, kötik a merev törvények, így saját fián sem tud segíteni. A vádlón belépő Lucreziának bevallja, hogy ő, Velence ura tehetetlen ez ügyben.

2. felvonás
Jacopót börtönében szörnyű látomások gyötrik. Lucreziát alig ismeri föl. Felesége elmondja, hogy száműzték, de családja nem tarthat vele. Lucrezia egy bensőséges dallamát idézzük:
Ezután a dózse lép be, búcsúzni jött. Loredano jön a fogolyért, hogy az ítélethirdetésre vezesse. Kvartett. Verdi túl van a Nabucco, a Lombardok, az Ernani sikerén, jellemábrázolása rendkívül sokat fejlődött. Az éneknégyes a különböző jellemek hű tükre. Kihirdetik az ítéletet. Jacopo kérdi atyját, találkoznak-e még? Csak az égben, a földön nem — szól a válasz. Loredano követeli, hogy Jacopo azonnal vonuljon száműzetésbe. Lucrezia, két gyermeke, Pisana és asszonyok jönnek be, és kegyelemért könyörögnek. Loredano nem enged. Jacopót elvezetik, felesége ájultan hanyatlik a földre.

3. felvonás
Karneváli tömeg nyüzsög a Szent Márk téren. Kiköt a gálya, ami Jacopót elviszi. Elbúcsúzik feleségétől, a hajóra viszik. A dózsénak jó hírt hoz Barbarigo: egy haldokló bevallotta, hogy ő követte el azt a gyilkosságot, amivel Jacopót vádolták. A dózse örömét megzavarja Lucrezia érkezése. Az asszony elmondja, hogy amikor a hajó elindult, Jacopo holtan rogyott össze. A Tízek Tanácsa felkéri a dózsét, hogy tekintettel 80 évére, mondjon le. Ő már kétszer le akarta tenni a hatalmat, de nem engedték. Most legszívesebben megtagadná kérésüket, de a tanács döntése kötelezi. Amikor azonban Loredano segíteni akar hatalmi jelvényeinek levételében, hevesen elutasítja. Megkondulnak a harangok, az új dózse megválasztásának jeléül. Foscari holtan esik össze. Loredano gúnyosan néz a halottra, és feljegyez valamit egy táblácskára: megfizetett nekem...


Az opera előjátéka a gyors — lassú — gyors modellt követi, a lassú Jacopo lelkiállapotát festi a tanács előtt. A mű legjobban jellemzett szereplője a két főhős, apa és fia, és Lucrezia. A 2. felvonás börtönjelenete alatt a Fidelio emléke kísért, anélkül hogy bármi utánérzéssel lehetne Verdit vádolni. Már megtanult a saját hangján beszélni. Gyönyörű a börtön-tercett, Loredano megjelenésével keményebb lesz a hangzás. A 3. felvonás szép barcarola-kórussal kezdődik. Ki kell emelnünk a dózse áriájának nemes hangvételét és az azt követő kitűnő együttest.
A hangszerelés a tárgynak megfelelően komor, ünnepélyes. Amikor Donizetti meghallgatta ezt az operát, a szerzőről így nyilatkozott: „Ez az ember lángész!" Higgyünk neki, kitűnő jósnak bizonyult.




Ismét egy Philips studió felvétel 1976-ból:
Francesco Foscari - Piero Cappuccilli
Jacopo Foscari - José Carreras
Lucrezia Contarini - Katia Ricciarelli
Jacopo Loredano - Samuel Ramey
Barbarigo - Vincenzo Bello
Pisana - Elizabeth Connell
Fante del Consiglio de' Dieci - Mieczlaw Antoniak
Servo de Doge - Franz Handlos

ORF Symphony Orchestra - Lamberto Gardelli, Chor des Österreichischen Rundfunks (Konzerthaus Wien, June 1976)

01:  Preludio  
02:  Coro: "Silenzio"  
03:  Scena: "Qui ti rimani" / Arioso. "Brezza del suol natio"  
04:  Cavatina: "Dal più remoto esilio"  
05:  Cabaletta: "Odio solo, ed odio atroce"  
06:  Scena: "No... mi lasciate"  
07:  Cavatina: "Tu al cui sguardo omnipossente"  
08:  Scena e Cabaletta: "Che mi rechi?"  
09:  Coro: "Tacque il reo!"  
10:  Scena: "Eccomi solo alfine"  
11:  Romanza: "O vecchio cor, che batti"  
12:  Finale: Scena. "L'illustre dama Foscari"  
13:  Finale: Duetto. "Tu pur lo sai"  
14:  Finale: Duetto. "Di sua innocenza dubiti?"  
15:  Preludio  
16:  Scena: "Notte! perpetua notte"  
17:  Preghiera: "Non maledirmi, o prode"  
18:  Scena: "Ah, sposo mio!"  
19:  Duetto: "No, non morrai"  
20:  Barcarola: "Tutta è calma la laguna". Stretta: "Speranza dolce ancora"  
21:  Scena: "Ah, padre!"  
22:  Terzetto: "Nel tuo paterno amplesso"  
23:  Scena: "Addio..."  
24:  Quartetto: "Ah sì, il tempo"  
25:  Finale. Coro: "Che più si tarda"  
26:  Finale: Scena: "O patrizi..."  
27:  Finale: "Queste innocenti lagrime"  
28:  Introduzione: "Alla gioia!"  
29:  Barcarola: "Tace il vento"  
30:  Scena: "Donna infelice"  
31:  Aria: "All'infelice veglio"  
32:  Scena: "Egli ora parte"  
33:  Cabaletta: "Più non vive!"  
34:  Finale. Scena: "Signor, chiedon parlarti"  
35:  Aria: "Questa è dunque l'iniqua mercede"  
36:  Scena: "Che venga a me, se lice" "Quel bronzo infernale"  

Mp3 (44100 Hz; 256 kbps)

Letöltés 1
vagy
Letöltés 2

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése