A Lombardok sikere akkora volt, hogy Verdi ritka, bár nem példátlan
módon egy csapásra tekintéllyé vált. A sorozatos siker eredményeképpen
annyi zeneszerzői honoráriumot kérhetett, amennyit jónak látott,
ráadásul minden fontos olasz operaház hajlandó volt az összeget
kifizetni — így a velencei La Fenice is, ahová Verdi az új művet, Victor
Hugo Hernani című tragédiájának operaváltozatát szánta. És nemcsak a
honoráriumot kapta meg, hanem a szereposztás kiválasztásának jogát is,
valamint a szokottnál több próbát, sőt, ami a legfontosabb: mindaddig
nem kellett munkához látnia, amíg új szövegkönyvírója, Francesco Maria
Piave minden igényt kielégítő librettót nem tett elébe. Addigra Verdi
maga is dolgozott már Hugo szövegén, és olyan cselekményt vázolt fel,
amely az olasz operaszerzők (köztük korábbi önmaga) által mindaddig
követett konvenciók javát megtörte. Amíg a szokásos zenedráma
sarokpontja egyetlen nagy „összecsapás-jelenet", az Ernani szinte csak
összecsapásokból áll: az elkészült szövegkönyv félelmetes drámai
feszültsége az olasz opera egésze számára előrelépést jelentett. Az I.
felvonásban például, ahol a korábbi Verdi egy sor monológban mutatta
volna be szereplőit, összecsap Elvira és Don Carlos, Ernani és Elvira,
Silva és Ernani, majd Ernani és Don Carlos.
Szövegkönyv: Victor Hugo nyomán Francesco Maria Piave
Ősbemutató: Velence, Teatro La Fenice, 1844. március 9.
Ernani, a bandita: Carlo Guasco - tenor
Don Carlo, a későbbi V. Károly: Antonio Superchi - bariton
Don Ruy Gomez de Silva: Antonio Selva - basszus
Elvira, az unokahúga és menyasszonya: Sofia Loewe - szoprán
Giovanna, a dajkája: Laura Saini - szoprán
Don Riccardo, a király fegyverhordozója: Giovanni Lanner - tenor
Jago, Don Silva fegyverhordozója: Andrea Bellini - basszus
I. felvonás
Don Juan de Aragon, felvett nevén Ernani, számkivetett lévén haramiaként él az aragóniai hegyekben. Ő és Don Carlos spanyol király azóta ellenségek, amióta Don Carlos atyja megölte az ő apját; de mindketten szenvedéllyel rajonganak Elviráért - akit, akarata ellenére, hamarosan férjhez adnak az idős Don Ruy Gomez de Silvához. Elvira viszontszereti Ernanit, de csak titokban láthatja. Egyik találkozásukat megzavarja Don Carlos, aki azonnal párviadalra hívja ki Ernanit. Elvira épp megakadályozza a vérontást, mikor beront Silva. A király felfedi kilétét, és elmondja, hogy fontos megbeszélnivalója van Silvával. Ernani és Elvira a szökést tervezi.
II. felvonás
Felvirrad a menyegző napja. Ernani zarándokcsuhában érkezik Silva kastélyába, és a szerelmesek újból hűséget esküsznek egymásnak. Mikor csókkal pecsételik meg az esküt, belép Silva, de ugyanakkor érkezik az Ernanit üldöző király is. A vendégbarátság íratlan törvényének értelmében Silva nem szolgáltathatja ki foglyát. Miután Don Carlos katonái nem találják meg, akit üldöztek, a király távozik, de túszként magával hurcolja Elvirát. Silva ekkor visszaadja Ernani kardját, és elégtételt követel. Ő azonban nem hajlandó védelmezőjére kardot emelni. Silva rááll, hogy együtt szabadítsák ki Elvirát, és Ernani kijelenti: ha minden megoldódott, ő kész végezni magával. Egy kürtöt ad Silvának, hogy azzal jelezze a sorsszerű pillanatot.
III. felvonás
Az aacheni kriptában, ahol Nagy Károly sírja is áll, egy csapat összeesküvő gyülekezik, köztük Ernani és Silva: az új német-római császár nevének bejelentését várják. Carlos a sötét sírboltban várakozik, így hallja, amint Ernani nevét húzzák ki, hogy ő legyen a király gyilkosa. Mikor közhírré tétetik a választás eredménye, Carlos, az új német-római császár a kriptába szólítja katonáit, és foglyul ejtik az összeesküvőket. Ám Elvira ráveszi az új császárt, hogy kövesse Nagy Károly példáját, és gyakoroljon kegyelmet; így Ernani és az összeesküvők visszanyerik szabadságukat.
IV. felvonás
Az Elvira és Ernani esküvőjére összegyűlt vendégsereg különös kürtszót hall. Silva az, Ernani halálát jött követelni. Az ifjú pedig - menyasszonya szeme láttára - leszúrja magát.
A lombardok jellemábrázolását minden addiginál továbbfejlesztve az
Ernánivai Verdi olyan operát alkotott, amelynek meghatározó ereje a
főszereplők közötti pszichológiai feszültség. És míg az elődöknél az
összecsapások pillanataiban a szólamok a tiszta dallamot hordozó
unisonóban egyesültek, addig Verdi teljes erejéből arra törekedett, hogy
— a szituációtól függetlenül - minden szereplőnek egyéni arculatot és
színeket kölcsönözzön.
George Bemard Shaw „a férfiszereplők magasrendű bátorságáért, hősi erejéért és a
nők tragikus szépségéért" különösen kedvelte a művet, és a lényegre
tapintott, amikor úgy fogalmazott, hogy az együttesek intenzitását
tekintve A trubadúrig ez a leghatásosabb Verdi-opera.
Egy 1987-es Decca felvétel (London márkanév alatt kiadva)
Ernani - Luciano Pavarotti
Elvira - Joan Sutherland
Carlo - Leo Nucci
Silva - Paata Burchuladze
Giovanna - Linda McLeod
Riccardo - Richard Morton
Jago - Alastair Miles
Orchestra and Chorus of Welsh National Opera - Richard Bonynge
01: Preludio
Atto primo
02: Evviva! beviam! (Coro)
03: Merce, diletti amici... Come rugiada al cespite (Ernani)
04: Dell'esilio nel dolore (Ernani)
05: Surta e la notte... Ernani! Ernani, involami (Elvira)
06: Tutto sprezzo che d'Ernani (Elvira)
07: Fa che a me venga (Carlo)
08: Da quel di che t'ho veduta (Carlo)
09: Non t'ascolto, mia sarai (Carlo)
10: Che mai vegg'io!... Infelice! e tuo credevi (Silva)
11: Infin che un brando vindice (Silva)
12: Uscite (Silva)
13: Mio signor, dolente io sono (Silva)
Atto secondo
14: Esultiamo! Letizia ne inondi! (Coro)
15: Jago, qui tosto il pellegrin adduci (Silva)
16: Oro, quant'oro ogn'avido (Ernani)
17: Tu, perfida! (Ernani)
18: Ah, morir potessi adesso (Elvira, Ernani)
19: Scellerati, il mio furore (Silva)
20: Cugino, a che munito il tuo castel ritrovo? (Carlo)
21: Lo vedremo, veglio audace (Carlo)
22: Fu esplorata del castello ogni latebra (Cavalieri)
23: Vieni meco, sol di rose (Carlo)
24: Vigili pure il ciel sempre su te (Silva)
25: D'Ernani i fidi (Jago)
Atto terzo
26: E' questo il loco (Carlo)
27: Gran Dio! Costor sui sepolcrali marmi (Carlo)
28: Oh de' verd'anni miei (Carlo)
29: Ad augusta! (Coro)
30: Un patto! Un giuramento! (Ernani, Silva, Jago, coro)
31: Qual rumore? Che sara? (Ernani, Silva, Jago, coro)
32: Io son conte, duca sono (Ernani)
33: O sommo Carlo, piu del tuo nome (Carlo)
Atto quarto
34: Oh, come felici gioiscon gli sposi! (Coro)
35: Cessaro i suoni, dispari ogni face (Ernani)
36: Ecco il pegno (Silva)
37: Ferma, crudele, estinguere perche (Elvira)
Mp3 (48 kHz; 256 kbps)
Letöltés 1. Letöltés 2.vagy
Letöltés 1. Letöltés 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése