Székely Mihály (1901 - 1963)

Hihetetlen: 50 éve nincs közöttünk Székely Mihály...

1963. március 5-én híres nagy szerepét énekelte hosszú idő után újra, a „Boccanegra" Fiescóját. A szerep első mondata: „Nagy ősök fényes vára, búcsúzom tőled." Az utolsó pedig ez: „Mondjunk imát a holtért." A színpadon és a nézőtéren — amely tombolva ünnepelte a nagy művészt — senki sem tudta, senki sem sejtette, hogy ezek a szavak ezúttal nem Fiescóra, nem Boccanegrára vonatkoznak, hanem Székely Mihályra. Másnap műtétre vonult be egy kórházba, de a műtőasztalról már holtan emelték le.

1967-ben jelent meg a Nagy magyar előadóművészek sorozat második köteteként ez a könyv róla lemezmelléklettel. A két kislemezt is tartalmazza az alábbi pdf kattintható formában (természetesen önállóan is meghallgathatóak az mp3-as fájlok).

I. OLDAL

Mozart: Szöktetés a szerájból — a. Ozmin áriája az I. felvonásból (F-dúr)
b. Ozmin áriája a III. felvonásból (D-dúr)
II. OLDAL
1. Mozart: A varázsfuvola — Sarastro áriája a II. felvonásból (F-dúr)
2. Verdi: Simoné Boccanegra — Fiesco áriája az előjátékból
III. OLDAL
Verdi: Don Carlos — Fülöp király áriája a III. felvonásból
IV. OLDAL
1. Muszorgszkij: Borisz Godunov — Borisz monológja a II. felvonásból
2. Bartók: A kékszakállú herceg vára — részlet (Judit: Palánkay Klára)

Letöltés
vagy
Letöltés

Verdi : A két Foscari (I due Foscari)

Verdi velencei tartózkodása (az Ernani kapcsán) jelentékeny nyomokat hagyott következő operáján, A két Foscarin is. Az 1844 májusa és szeptembere között Piavéhoz írt levelei közül legalább négyben idéz fel emlékeket a hivalkodó és komor Velencéből. Véleménye szerint Byron drámájából, mely a librettó alapja, hiányzik "a színpadi pompa" és kellene valami, "ami egy kis zajt csap, különösen az első felvonásban" (ez végül főképp a második fináléban található). A harmadik felvonásba viszont naplementét kér, "ami olyan szép", s "a finálé harangszóval" - amikor Francesco meghal - megfelelő környezetbe helyezését. Ez a jelenet szolgálhatott egyébként mintaképül Muszorgszkijnak Borisz halálához.
Alig van viszont utalás a levelezésben a nyitókórusra, amely a Tízek Tanácsának felülmúlhatatlan zenei ábrázolása. Verdi nyilván titkolja valódi szándékát: a csoport lélekrajzának kifejezésmódját akarta megtalálni.A Nabucco kórustömbjének hátat fordítva, józanabb, lüktetőbb, merészebb és erőszakosabb ábrázolásmódot keresett.
A két foscari azonban nem kórusopera, hanem olyan dráma, amely az egyéni sorsokra irányítja a figyelmet.

Verdi : A két Foscari (I due Foscari) 

Zenés tragédia három felvonásban.

Szövegét Francesco Maria Piave írta Byron The two Foscari c. költeménye nyomán (1821)
Bemutató: Róma, Argentina Színház, 1844. november 3.
Francesco Foscari: Achille de Bassini - bariton
Jacopo Foscari: Jacopo Roppa - tenor
Lucrezia: Marianna Barbieri Nini - szoprán
Jacopo Loredano: Baldassare Mirri - basszus
Barbarigo: Atanasio Pozzolini - tenor
Pisana: Giulia Ricci - szoprán

1. felvonás

1457-ben vagyunk, Velencében, Francesco Foscari a dózse. A dózse-palota terme, kijárattal az uralkodó lakosztályába és a Tízek Tanácsába. Komor tárgyalásra gyülekeznek a tanács tagjai. Amikor belép Barbarigo szenátor és Jacopo Loredano, a Tízek Tanácsának tagja, kezdetét veszi a tárgyalás. A vádlott a dózse fia, Jacopo Foscari. Amikor bevezetik, szenvedélyes hangú áriát énekel Velencéről, majd a tanács elé állítják.

Jacopo felesége, Lucrezia Contarini a dózséhoz készül, hogy vele férje érdekében szóljon. Barátai, barátnői, személyzete helyteleníti elhatározását, így Lucrezia ahelyett, hogy a dózsét zavarná, imába merül. Pisana, Lucrezia barátnője hozza a hírt, hogy az ítélet csak száműzetés és nem halál. Lucreziát ez nem nyugtatja meg. A szín a tanácstermet mutatja, a bírák elégedettek pártatlan ítéletükért. Az idős dózse mélységesen boldogtalan. Figyelik minden lépését, kötik a merev törvények, így saját fián sem tud segíteni. A vádlón belépő Lucreziának bevallja, hogy ő, Velence ura tehetetlen ez ügyben.

2. felvonás

Jacopót börtönében szörnyű látomások gyötrik. Lucreziát alig ismeri föl. Felesége elmondja, hogy száműzték, de családja nem tarthat vele. Lucrezia egy bensőséges dallamát idézzük:

Ezután a dózse lép be, búcsúzni jött. Loredano jön a fogolyért, hogy az ítélethirdetésre vezesse. Kvartett. Verdi túl van a Nabucco, a Lombardok, az Ernani sikerén, jellemábrázolása rendkívül sokat fejlődött. Az éneknégyes a különböző jellemek hű tükre. Kihirdetik az ítéletet. Jacopo kérdi atyját, találkoznak-e még? Csak az égben, a földön nem — szól a válasz. Loredano követeli, hogy Jacopo azonnal vonuljon száműzetésbe. Lucrezia, két gyermeke, Pisana és asszonyok jönnek be, és kegyelemért könyörögnek. Loredano nem enged. Jacopót elvezetik, felesége ájultan hanyatlik a földre.

3. felvonás

Karneváli tömeg nyüzsög a Szent Márk téren. Kiköt a gálya, ami Jacopót elviszi. Elbúcsúzik feleségétől, a hajóra viszik. A dózsénak jó hírt hoz Barbarigo: egy haldokló bevallotta, hogy ő követte el azt a gyilkosságot, amivel Jacopót vádolták. A dózse örömét megzavarja Lucrezia érkezése. Az asszony elmondja, hogy amikor a hajó elindult, Jacopo holtan rogyott össze. A Tízek Tanácsa felkéri a dózsét, hogy tekintettel 80 évére, mondjon le. Ő már kétszer le akarta tenni a hatalmat, de nem engedték. Most legszívesebben megtagadná kérésüket, de a tanács döntése kötelezi. Amikor azonban Loredano segíteni akar hatalmi jelvényeinek levételében, hevesen elutasítja. Megkondulnak a harangok, az új dózse megválasztásának jeléül. Foscari holtan esik össze. Loredano gúnyosan néz a halottra, és feljegyez valamit egy táblácskára: megfizetett nekem...

Az opera előjátéka a gyors — lassú — gyors modellt követi, a lassú Jacopo lelkiállapotát festi a tanács előtt. A mű legjobban jellemzett szereplője a két főhős, apa és fia, és Lucrezia. A 2. felvonás börtönjelenete alatt a Fidelio emléke kísért, anélkül hogy bármi utánérzéssel lehetne Verdit vádolni. Már megtanult a saját hangján beszélni. Gyönyörű a börtön-tercett, Loredano megjelenésével keményebb lesz a hangzás. A 3. felvonás szép barcarola-kórussal kezdődik. Ki kell emelnünk a dózse áriájának nemes hangvételét és az azt követő kitűnő együttest.

A hangszerelés a tárgynak megfelelően komor, ünnepélyes. Amikor Donizetti meghallgatta ezt az operát, a szerzőről így nyilatkozott: „Ez az ember lángész!" Higgyünk neki, kitűnő jósnak bizonyult.

Librettó (olasz, magyar: Egressy Béni)  vagy  itt

Csákovics Lajos Zsolt librettó-fordítása

Partitura

Zongorakivonat énekszólamokkal vagy itt

Ismét egy Philips studió felvétel 1976-ból:

Francesco Foscari - Piero Cappuccilli
Jacopo Foscari - José Carreras
Lucrezia Contarini - Katia Ricciarelli
Jacopo Loredano - Samuel Ramey
Barbarigo - Vincenzo Bello
Pisana - Elizabeth Connell
Fante del Consiglio de' Dieci - Mieczlaw Antoniak
Servo de Doge - Franz Handlos

ORF Symphony Orchestra - Lamberto Gardelli, Chor des Österreichischen Rundfunks (Konzerthaus Wien, June 1976)

01:  Preludio  
02:  Coro: "Silenzio"  
03:  Scena: "Qui ti rimani" / Arioso. "Brezza del suol natio"  
04:  Cavatina: "Dal più remoto esilio"  
05:  Cabaletta: "Odio solo, ed odio atroce"  
06:  Scena: "No... mi lasciate"  
07:  Cavatina: "Tu al cui sguardo omnipossente"  
08:  Scena e Cabaletta: "Che mi rechi?"  
09:  Coro: "Tacque il reo!"  
10:  Scena: "Eccomi solo alfine"  
11:  Romanza: "O vecchio cor, che batti"  
12:  Finale: Scena. "L'illustre dama Foscari"  
13:  Finale: Duetto. "Tu pur lo sai"  
14:  Finale: Duetto. "Di sua innocenza dubiti?"  
15:  Preludio  
16:  Scena: "Notte! perpetua notte"  
17:  Preghiera: "Non maledirmi, o prode"  
18:  Scena: "Ah, sposo mio!"  
19:  Duetto: "No, non morrai"  
20:  Barcarola: "Tutta è calma la laguna". Stretta: "Speranza dolce ancora"  
21:  Scena: "Ah, padre!"  
22:  Terzetto: "Nel tuo paterno amplesso"  
23:  Scena: "Addio..."  
24:  Quartetto: "Ah sì, il tempo"  
25:  Finale. Coro: "Che più si tarda"  
26:  Finale: Scena: "O patrizi..."  
27:  Finale: "Queste innocenti lagrime"  
28:  Introduzione: "Alla gioia!"  
29:  Barcarola: "Tace il vento"  
30:  Scena: "Donna infelice"  
31:  Aria: "All'infelice veglio"  
32:  Scena: "Egli ora parte"  
33:  Cabaletta: "Più non vive!"  
34:  Finale. Scena: "Signor, chiedon parlarti"  
35:  Aria: "Questa è dunque l'iniqua mercede"  
36:  Scena: "Che venga a me, se lice" "Quel bronzo infernale"  

Mp3 (44100 Hz; 256 kbps)

Letöltés 1
vagy
Letöltés 2

Verdi: Ernani

A Lombardok sikere akkora volt, hogy Verdi ritka, bár nem példátlan módon egy csapásra tekintéllyé vált. A sorozatos siker eredményeképpen annyi zeneszerzői honoráriumot kérhetett, amennyit jónak látott, ráadásul minden fontos olasz operaház hajlandó volt az összeget kifizetni — így a velencei La Fenice is, ahová Verdi az új művet, Victor Hugo Hernani című tragédiájának operaváltozatát szánta. És nemcsak a honoráriumot kapta meg, hanem a szereposztás kiválasztásának jogát is, valamint a szokottnál több próbát, sőt, ami a legfontosabb: mindaddig nem kellett munkához látnia, amíg új szövegkönyvírója, Francesco Maria Piave minden igényt kielégítő librettót nem tett elébe. Addigra Verdi maga is dolgozott már Hugo szövegén, és olyan cselekményt vázolt fel, amely az olasz operaszerzők (köztük korábbi önmaga) által mindaddig követett konvenciók javát megtörte. Amíg a szokásos zenedráma sarokpontja egyetlen nagy „összecsapás-jelenet", az Ernani szinte csak összecsapásokból áll: az elkészült szövegkönyv félelmetes drámai feszültsége az olasz opera egésze számára előrelépést jelentett. Az I. felvonásban például, ahol a korábbi Verdi egy sor monológban mutatta volna be szereplőit, összecsap Elvira és Don Carlos, Ernani és Elvira, Silva és Ernani, majd Ernani és Don Carlos.

Szövegkönyv: Victor Hugo nyomán Francesco Maria Piave
Ősbemutató: Velence, Teatro La Fenice, 1844. március 9.

Ernani, a bandita: Carlo Guasco - tenor
Don Carlo, a későbbi V. Károly: Antonio Superchi - bariton
Don Ruy Gomez de Silva: Antonio Selva - basszus
Elvira, az unokahúga és menyasszonya:  Sofia Loewe - szoprán
Giovanna, a dajkája: Laura Saini - szoprán
Don Riccardo, a király fegyverhordozója: Giovanni Lanner - tenor
Jago, Don Silva fegyverhordozója: Andrea Bellini - basszus

I. felvonás

Don Juan de Aragon, felvett nevén Ernani, számkivetett lévén haramiaként él az aragóniai hegyekben. Ő és Don Carlos spanyol király azóta ellenségek, amióta Don Carlos atyja megölte az ő apját; de mindketten szenvedéllyel rajonganak Elviráért - akit, akarata ellenére, hamarosan férjhez adnak az idős Don Ruy Gomez de Silvához. Elvira viszontszereti Ernanit, de csak titokban láthatja. Egyik találkozásukat megzavarja Don Carlos, aki azonnal párviadalra hívja ki Ernanit. Elvira épp megakadályozza a vérontást, mikor beront Silva. A király felfedi kilétét, és elmondja, hogy fontos megbeszélnivalója van Silvával. Ernani és Elvira a szökést tervezi.

II. felvonás

Felvirrad a menyegző napja. Ernani zarándokcsuhában érkezik Silva kastélyába, és a szerelmesek újból hűséget esküsznek egymásnak. Mikor csókkal pecsételik meg az esküt, belép Silva, de ugyanakkor érkezik az Ernanit üldöző király is. A vendégbarátság íratlan törvényének értelmében Silva nem szolgáltathatja ki foglyát. Miután Don Carlos katonái nem találják meg, akit üldöztek, a király távozik, de túszként magával hurcolja Elvirát. Silva ekkor visszaadja Ernani kardját, és elégtételt követel. Ő azonban nem hajlandó védelmezőjére kardot emelni. Silva rááll, hogy együtt szabadítsák ki Elvirát, és Ernani kijelenti: ha minden megoldódott, ő kész végezni magával. Egy kürtöt ad Silvának, hogy azzal jelezze a sorsszerű pillanatot.

III. felvonás

Az aacheni kriptában, ahol Nagy Károly sírja is áll, egy csapat összeesküvő gyülekezik, köztük Ernani és Silva: az új német-római császár nevének bejelentését várják. Carlos a sötét sírboltban várakozik, így hallja, amint Ernani nevét húzzák ki, hogy ő legyen a király gyilkosa. Mikor közhírré tétetik a választás eredménye, Carlos, az új német-római császár a kriptába szólítja katonáit, és foglyul ejtik az összeesküvőket. Ám Elvira ráveszi az új császárt, hogy kövesse Nagy Károly példáját, és gyakoroljon kegyelmet; így Ernani és az összeesküvők visszanyerik szabadságukat.

IV. felvonás

Az Elvira és Ernani esküvőjére összegyűlt vendégsereg különös kürtszót hall. Silva az, Ernani halálát jött követelni. Az ifjú pedig - menyasszonya szeme láttára - leszúrja magát.

A lombardok jellemábrázolását minden addiginál továbbfejlesztve az Ernánivai Verdi olyan operát alkotott, amelynek meghatározó ereje a főszereplők közötti pszichológiai feszültség. És míg az elődöknél az összecsapások pillanataiban a szólamok a tiszta dallamot hordozó unisonóban egyesültek, addig Verdi teljes erejéből arra törekedett, hogy — a szituációtól függetlenül - minden szereplőnek egyéni arculatot és színeket kölcsönözzön.

George Bemard Shaw „a férfiszereplők magasrendű bátorságáért, hősi erejéért és a nők tragikus szépségéért" különösen kedvelte a művet, és a lényegre tapintott, amikor úgy fogalmazott, hogy az együttesek intenzitását tekintve A trubadúrig ez a leghatásosabb Verdi-opera.

 

Librettó olasz és magyar nyelven

 

Partitura

Zongorakivonat és énekszólamok

Egy 1987-es Decca felvétel (London márkanév alatt kiadva)

Ernani - Luciano Pavarotti
Elvira - Joan Sutherland
Carlo - Leo Nucci
Silva - Paata Burchuladze
Giovanna - Linda McLeod
Riccardo - Richard Morton
Jago - Alastair Miles
Orchestra and Chorus of Welsh National Opera - Richard Bonynge

01:  Preludio 
Atto primo
02:  Evviva! beviam! (Coro)  
03:  Merce, diletti amici... Come rugiada al cespite (Ernani)  
04:  Dell'esilio nel dolore (Ernani)  
05:  Surta e la notte... Ernani! Ernani, involami (Elvira)  
06:  Tutto sprezzo che d'Ernani (Elvira)  
07:  Fa che a me venga (Carlo)  
08:  Da quel di che  t'ho veduta (Carlo)  
09:  Non t'ascolto, mia sarai (Carlo)  
10:  Che mai vegg'io!... Infelice! e tuo credevi (Silva)  
11:  Infin che un brando vindice (Silva)  
12:  Uscite (Silva)  
13:  Mio signor, dolente io sono (Silva)
Atto secondo
14:  Esultiamo! Letizia ne inondi! (Coro)  
15:  Jago, qui tosto il pellegrin adduci (Silva)  
16:  Oro, quant'oro ogn'avido (Ernani)  
17:  Tu, perfida! (Ernani)  
18:  Ah, morir potessi adesso (Elvira, Ernani)  
19:  Scellerati, il mio furore (Silva)  
20:  Cugino, a che munito il tuo castel ritrovo? (Carlo)  
21:  Lo vedremo, veglio audace (Carlo)  
22:  Fu esplorata del castello ogni latebra (Cavalieri)  
23:  Vieni meco, sol di rose (Carlo)  
24:  Vigili pure il ciel sempre su te (Silva)  
25:  D'Ernani i fidi (Jago)
Atto terzo  
26:  E' questo il loco (Carlo)  
27:  Gran Dio! Costor sui sepolcrali marmi (Carlo)  
28:  Oh de' verd'anni miei (Carlo)  
29:  Ad augusta! (Coro)  
30:  Un patto! Un giuramento! (Ernani, Silva, Jago, coro)  
31:  Qual rumore? Che sara? (Ernani, Silva, Jago, coro)  
32:  Io son conte, duca sono (Ernani)  
33:  O sommo Carlo, piu del tuo nome (Carlo)
Atto quarto  
34:  Oh, come felici gioiscon gli sposi! (Coro)  
35:  Cessaro i suoni, dispari ogni face (Ernani)  
36:  Ecco il pegno (Silva)  
37:  Ferma, crudele, estinguere perche (Elvira)

Mp3 (48 kHz; 256 kbps)






Letöltés 1.   Letöltés 2.
vagy
Letöltés 1.   Letöltés 2.