2012. november 12., hétfő

Mozart: Zaide / Der Schauspieldirektor



Zaide (Das Serail) K.344 (1779)
Mozart 2 felvonásos befejezetlen operája, Johan Andreas Schachtner szövegére. Gollmick és André egészítették ki,  1866. január 27-én került bemutatásra Frankfurtban. Cselekménye a Szöktetéséhez hasonlatos.

Szulejmán háremében egymásba szeret a raboskodó Gomatz lovag és a háremúr szerelmeséül kiszemelt Zaide. Allazim háremőr segítségével szökést terveznek. Mindhármukat halálos ítélet sújtja. Menekvést csupán attól remélhetnek, hogy Allazim felidézi: sok évvel korábban a halál torkából mentette meg urát.

Zaide altatódala méltó bármely nagy Mozart-opera rokonságára. Még a dramaturgiai csel is felbukkan egy későbbi Mozart-Singspiel színpadán: a fogolynő medalliont lop az alvó lovag ruhába saját arcképével, szerelmi zálogul...
Az ébredő Gomatz is méltó elődje a Szöktetés Belmontéjának. Hősi tenorja súlytalan mozarti könnyedséggel szárnyal: mintha a szerelem megoldhatná az ártatlanul viselt török rabigát - vagy talán a muzsika adja a titkon operát komponáló Mozart kezébe a salzburgi érseki „szeráj" elrejtett kulcsait? Mi több: a kulcsot magához a mozarti Singspielhez! Zaide és Gomatz első duettje Pamina és Tamino egymásra találásának hangjait idézően tiszta. Előzmény nélküli felhangzása nem zenei, jóval inkább dramaturgiai kezdetlegesség - gondoljunk csak bele, milyen megtisztító hatalmuk van szinte ugyanezen, mesés szépségű hangoknak azután, hogy Mozart végigvezeti hőseit és hallgatóját a lelki tökéletesedés tűz- és vízfolyamán.

S hogy próbatételek hiányában mi jelzi mégis, hogy Gomatz nemeslelkű ember, méltó Zaide kezére? A lekerekített, árnytalan énekszólam mögül felemelkedő kürthangok, amelyek glóriaként ragyognak a lovag alakja körül. A színre lépő Allazim igen megnyerő háremőr. Folyékonyan beszéli a bécsi klasszika - kivált a Gluck-operák - zenei nyelvét, békés szándékának jeleként pedig fegyveres őrök helyett ő is kürtkísérettel érkezik: a megkérdőjelezhetetlen tisztaság, a felvilágosultág és a nagylelkűség mozarti attribútumaival. Azért jön, hogy segítséget ígérjen a szerelmeseknek. Az összeesküvést opera seriához méltó tercett pecsételi meg az első felvonás végén. A három szökevény a tengerparton vár a naplementére. A távolban vihar készülődik. Haydni tisztaság árad el a csodaszép jeleneten: a két szerelmes és pártfogójuk a zene birodalmának védelmébe lép, míg a színfalak mögött készülődnek ellenük a sötétség erői.

A szultán példás megtorlásra készül. Szólama Az álruhás kertészlány és a nagy Mozart-operák zenei világa közötti folytonosság ékes bizonyítéka. Második áriája inkább hősi fénybe állítja. Szulejmán talán mégsem annyira rettenetes kényúr? A rabokkal kereskedő Osmin dala ismét egy bevett Singspiel-forma, az úgynevezett kacagóária egyik korai példája.Érezzük, hogy Mozartot egy pillanatig sem feszélyezték a korabeli, bevett színházi trouvaille-ok, ellenkezőleg: boldogan írt végre maga is olyasféle betétdalt, amilyenek szerencsésebb komponistáknak lehetővé tették, hogy a Böhm-társulathoz hasonló vándorteátrumok orkesztrumából hintsék a publikumra a muzsika örömét. Zaide furioso áriája ismét kedves Mozart-alakot vetít előre: a sértettség és a tisztaság a Szöktetés Constanzéjának szólamaiban alkot efféle, minden vád fölött álló, támadhatatlan karaktert - akit csak a szerelmesére gondolás tesz gyöngévé. Akik pedig az első felvonásban nem vették volna észre, figyeljenek: Allazim, a nagylelkű háremőr mintha Sarastro színrelépését készítené elő. Igaz: mindketten a félreismert nagylelkűség megtestesítői.

Egyvalamit nem tudni: hogyan fejeződött volna be A szeráj című Mozart-dalmű előadása a Bühm-féle deszkákon? A Voltaire-tragédia sötét kimenetele - a szerelmesek pusztulása - nemigen lett volna ínyére a Singspielek közönségének.
A korábbi ismert Singspiel-változat viszont meglepő felfedezéssel zárul: Zaidéról és Gometzről kiderül, hogy Allazim gyermekei - nem lehetnek tehát szerelmespár!  

Marton Árpád

Zaide - Edith Mathis, szoprán
Gomatz - Peter Schreier, tenor
Soliman szultán - Werner Hollweg, tenor
Vorsänger - Armin Ude, tenor
Allazim - Ingvar Wixell, bariton
Osmin - Reiner Süß, basszus
Staatskapelle Berlin - Bernhard Klee; Felvétel: 1973. október és december, Berlin

01 - Overture (Sinfonia in G major, KV. 318)
02 - No. 1. Lied. Brüder, laßt uns lustig sein
03 - No. 2. Melologo. Unerforschliche Fügung
04 - Monolog. Noch nie war mir vergönnt
05 - No. 3. Arie. Ruhe sanft, mein holdes Leben
06 - Monolog. Ah! So gut habe ich noch nie geschlafen
07 - No. 4. Arie. Rase, Schicksal, wüte immer
08 - Dialog. Nichtswürdiger Sklave
09 - No. 5. Duett. Meine Seele hüpft vor Freuden
10 - Dialog. Unglückseliger!
11 - No. 6. Arie. Herr und Freund!
12 - Monolog. Weit weiche ich von meiner Pflicht
13 - No. 7. Arie. Nur mutig, mein Herze
14 - Dialog. Eilt, Gomatz, ihr wißt den Weg!
15 - No. 8. Terzetto. O selige Wonne!
16 - No. 9. Melologo. Zaide entflohen!
17 - Arie. Der stolze Löw'
18 - Monolog. Nun, so wären wir den Allazim los!
19 - No. 10. Arie. Wer hungrig, bei der Tafel sitzt
20 - Dialog. Da steht ihr also vor mir
21 - No. 11. Arie. Ich bin so bös' als gut
22 - Monolog. Weshalb muß ich im dunklen Kerker schmachten?
23 - No. 12. Arie. Trostlos schluchzet Philomele
24 - Dialog. Hört, Zaide, ich werde euch die Freiheit schenken
25 - No. 13. Tiger! wetze nur die Klauen
26 - Dialog. Nun zu dir, Allazim
27 - No. 14. Arie. Ihr Mächtigen seht ungerührt
28 - Dialog. Es ist umsonst
29 - No. 15. Quartett. Freundin! stille deine Tränen
30 - Dialog. O großer Soliman
31 - March for orchestra in D major, K. 335/1 (K. 320a/1)

mp3 (vbr max.256 Kbps)

Zaide
Háttérinformációk (angolul) és librettók (németül) pdf-ben:
Zaide


A színigazgató (Der Schauspieldirektor) K.486 (1786)
Mozart 1 felvonásos „zenés komédiája” (1786. február 7., Bécs, schönbrunni kastély), Gottlob Stephanie szövegére. Magyar bem.: 1859, pesti Német Színház; 1946, budapesti Vígopera („Éneklecke” címmel, Jankovich Ferenc átdolgozásában. Ez a szövegverzió sokszor ment Budapesten; az eredetit csak hangversenyszerűen játszották.) A kedves komédia egyike a XVIII. sz.-ban oly előszeretettel színpadra vitt színházról szóló daraboknak. Lényegében prózai színmű, melyhez Mozart a darabhoz képest aránytalanul széles kidolgozású, nagyszerű nyitányt, néhány betétáriát és egy tercett-finálét írt. A darab szereplői énekesek, valamint a szerencsétlen színházigazgató, akinek ki kell békítenie az egymással versengő primadonnákat.

Mme Herz - Ruth Welting, szoprán
Mlle Silberklang - Ileana Cotrubas, szoprán
M. Vogelsang - Anthony Rolfe Johnson, tenor
Buff - Clifford Grant, basszus
London Symphony Orchestra - Colin Davis; Felvétel: 1975. február, London


01 - Ouverture
02 - No. 1. Ariette. Da schlägt die Abschiedsstunde
03 - No. 2. Rondo. Bester Jüngling
04 - No. 3. Terzett. Ich bin die erste Sängerin
05 - No. 4. Schlußgesang. Jeder Künstler strebt nach Ehre

mp3 (vbr max.256 Kbps)


A színigazgató

Háttérinformációk (angolul) és librettók (németül) pdf-ben:

A színigazgató

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése