Die Entführung aus dem Serail
Ősbemutató: Bécs, Burgtheater, 1782. július 16.
Szövegkönyv: Bretzner és André Bellmont und Konstanze, oder die Verführung aus dem Serail
c. operettje nyomán ifjabb Gottlieb Stephanie
Constanza, Belmonte szerelmese - Caterina Cavalieri - szoprán
Blonde, a komornája -Theresia Teyber - szoprán
Belmonte, nemes ifjú - Valentin Adamberger - tenor
Pedrillo, a szolgája - Johann Ernst Dauer - tenor
Ozmin, a pasa felügyelője - Ludwig Fischer - basszus
Szelim pasa - Dominik Jautz - próza
I. felvonás
Constanzát és szolgálóját, Blondét Pedrillóval együtt tengeri kalózok rabolták el, és eladták rabszolgának.
Most a török Szelim basa udvarában szolgálnak. Constanza szerelmese, Belmonte messziről érkezik ide. A kastély kerítésénél találkozik Osminnal, a basa egyik felügyelőjével, aki eleinte nem hajlandó beszédbe
elegyedni vele, ám Pedrillo nevének említésére dührohamot kap. Osmin elmegy, Belmonte pedig találkozik Pedrillóval, elmondja, hogy szeretné megszöktetni őket. A szolga megígéri, hogy építőmesternek álcázva
bemutatja gazdáját a basának. Szelim nagy pompa közepette érkezik, és kíséretében ott van Constanza is, akit Szelim hiába kérlel, hogy ajándékozza meg a szerelmével. Pedrillo bemutatja Belmontét a basának.
II. felvonás
Blondét a basa Osminnak adta, hogy az ő rabszolgája legyen. A török faragatlanul próbálja a szelet csapni
Blondénak, ám a lány Pedrillóba szerelmes, és „szabadnak született angol hölgy" lévén fenntartja a jogot, hogy párt válasszon magának. Constanza inkább meghalna, mint hogy megszegje Belmonténak tett hűségesküjét.
Pedrillo megosztja Blondéval a szökési terv titkát, és leitatja Osmint, hogy ne legyen láb alatt. Belmonte végre találkozik Constanzával és boldogan készülnek a menekülésre.
III. felvonás
Osmin leleplezi a szökési kísérletet, és a szökevényeket a basa elé hurcolja. Ekkor kitudódik, hogy annak
idején Belmonte apja küldte száműzetésbe Szelim basát, aki azonban bosszú helyett nagylelkűen szabadon engedi az ifjút, és vele három társát is.
II. József császár a bécsi Burgtheater keretében 1778-ban megalapított német nyelvű operatársulat, a Nationalsingspiel számára rendelt Mozartnál új, német nyelvű daljátékot — így született a Szöktetés, a török témák iránti korabeli érdeklődés egyik különleges megnyilvánulása. A szerző júliusban
kapta kézhez a szövegkönyvet, s a következő év májusában fejezte be a munkát, tehát az akkori viszonyokat tekintve, feltűnően hosszú ideig dolgozott rajta. Bár egyes számokat olykor néhány nap alatt elkészített,
egyre jobban elmélyedt a mű dramaturgiai problémáiban, és hosszasan tanulmányozta a különböző megoldások lehetőségeit. Az udvari intrikusok, Salierivel az élen majdnem elgáncsolták a bemutatót. Végül a császár
határozott parancsára mégis színre került, és hatalmas közönségsikert aratott. A kritika már közel sem fogadta hasonló lelkesedéssel az új Mozart-operát, és az anyagi siker is meglehetősen szerény volt.
Az egzotikus hitetlenek fogságában sínylődő hölgyek története nem valami eredeti, ám Mozart operája a
legegyenesebb ívű és leglendületesebb feldolgozás, amely kétórányi felhőtlen szórakozást ígér. A muzsikáját két alapvető tulajdonság jellemzi: a zene drámai ereje, valamint az egymástól nagyon is különböző
emberi jellemek tökéletes rajza. Ezért mondják néhányan, hogy egységesebb a Szöktetés hangulata, mint a zenei stílusa.
A zene már nem csak illusztrál, hanem előbbre is viszi a cselekményt, bár ennek a feladatnak a megoldásában
kétségtelenül sokat segítenek a prózai részek.
Csodálatosan mély és emberi a Konstanza – Belmonte szerelmespár, és tökéletes a másik pár zenei jellemzése.
Ozmin alakjában Mozart az olykor kedélyes, máskor házsártos, végül bosszút lihegő muzulmánt rajzolja. Ez a figura talán a legtökéletesebb, mert a legsokrétűbb. Mozart egyforma biztonsággal formálja meg valamennyi
vonását.
A keleties légkör szintén elragadó. Mozart a lármás janicsárzene lehetőségeit éppúgy kihasználja, mint
a Közel-Keletet imitáló furcsa modulációkat; a nyitány különös ritmusképletei, az ünnepélyes epizódok és a nagy formátumú kórusok pedig tovább fokozzák az izgalmakat. A találékony szerelmesek, az ügyefogyott
ellenlábas, az együtt érző zsarnok és a dicsőséges, lélekemelő megoldás együttesen teszik a Szöktetést a 18. század legellenállhatatlanabb vaudeville-jévé.
L’Opéra de Zürich (2003)
Vezényel: Christoph König
Konstanza - Malin Hartelius
Blonde - Patricia Petibon
Belmonte - Piotr Beczala
Pedrillo - Boguslaw Bidzinski
Osmin - Alfred Muff
Szelim basa - Klaus Maria Brandauer
