Keletkezésének
ideje: 1865. Szöveg: Arthur Leroy és Henri Trianon.
Bemutatták: 1951. október 12-én
Bordeaux-ban. A partitúrát Henri Busser fejezte be Bizet vázlatai alapján.
Az
opera szereplői:
IV. (Rettegett) Iván, orosz cár bariton
Olga, a
cár nővére mezzoszoprán
Jorlov,
bojár basszus
Zofja, a
lánya szoprán
Temruk,
cserkesz vezér basszus
Mária,
a lánya szoprán
Igor,
Mária fivére tenor
Ifjú
bolgár, a cár kegyence lírai tenor
Egy
tiszt tenor
Cserkesz
harcos tenor
Az opera cselekménye a Kaukázusban
és Moszkvában zajlik le, Rettegett Iván cár uralkodásának idején. Zenekar:
közepes létszám. Énekkar: nagy létszám.
Tánckar: közepes létszám.
Bizet nem
komponált nyitányt operájához, Busser, a partitúra befejezője és közreadója összeállított
egy előjátékot az opera motívumaiból, amely a Choudens kiadó által megjelentetett
zongorakivonat (1951) függelékében található.
Az első felvonás színhelye a Kaukázus egy
festői völgye, amelyen egy erős sodrású patak folyik keresztül. A cserkeszek
tábora a közelben van. A patak partján lányok, asszonyok merítik meg vízhordó
edényeiket és közben vidáman énekelnek. A női kórus Gounod hatásáról árulkodik.
Különös
öltözetű idegen jelenik meg a színen, Iván cár kegyeltje, egy ifjú bolgár, aki
eltévedt és most az asszonyokat kérdi, hogy nem láttak-e erre fényes öltözetű
vadászokat? Mária, a cserkesz vezér lánya nemmel felel, és megkérdezi az idegent,
honnan jött e tájra? Még a magasan szálló sas sem látja innét az ő távoli
bolgár hazáját, feleli az ifjú. Mária marasztalja, hogy töltse velük a napot.
Másnap majd ad melléje vezetőt, aki visszakíséri övéihez. Gyengéd hangú kettősükben
Mária koloratúrái kísérik az ifjú bolgár lírai szólamát.
Robusztus
zene jelzi a cár érkezését. Örül, hogy megtalálta kedvelt hívét, de még
jobban, hogy itt, az isten háta mögött ilyen szép lányra lelt. Mária friss
forrásvízzel kínálja meg az idegent, akiről nem is sejti, hogy a cár. Iván
gáláns gesztussal, egy frissen tépett virággal köszöni meg a lány kedvességét
egy finom vonalú ariosóban:
Ezután az
idegenek elvonulnak, velük tart a bolgár ifjú is. A vízhordó asszonyok folytatják
munkájukat, a munkadal felett Mária arról a mélységes hatásról énekel, amellyel
a büszke tartású idegen elbűvölte őt.
Temruk, a
cserkesz vezér, Mária atyja közeledik gondterhelten. Egy őrtálló harcos
fegyverbe szólítja a férfiakat. Egy orosz tiszt jelenik meg, és Temruktól a
leányát követeli, akit a cár parancsára magával kell vinnie. Temruk vonakodik.
Az orosz keményen közli: amennyiben lányát nem adja ki, a törzs valamennyi
gyermekét kardélre hányják. Így parancsolta a cár. Mária önként követi az
orosz tisztet, aki fegyvereseivel elvonul. Temruk lesújtva, összetörve áll
hívei közt.
Vadászkürt
harsan és vidám vadászdal hangzik, Igor, Temruk vezér fia érkezik dús vadászzsákmánnyal.
A megtört apa közli fiával, hogy Máriát elhurcolták az oroszok. Igor harcias
dallal buzdítja embereit, hogy szegődjenek a lányrablók nyomába. Temruk helyesli
tervüket, de vállalkozásuk előtt az ég segítségét kéri. A férfikarral kísért
ima Meyerbeer nyomdokain halad. Utána visszatér Igor harcias éneke, és az első
felvonás első képe erőteljes zenekari tuttival ér véget, amelyben könnyű felfedezni
a Lohengrin harmadik felvonása élőzenéjének hatását:
A második
kép a cár táborában játszódik. Iván legyőzte a tatárokat. Ujjongó zene és a
bojárok hódoló éneke köszönti a győztest. Az elfogott tatárok kegyelemért könyörögnek,
de a cár kegyetlenül lemészároltatja őket. Ekkor elkezdődik a győzelmi ünnep.
Iván kéri az ifjú bolgárt, hogy énekeljen neki. Egy bolerót hallunk ajkáról,
amelyet Bizet a Vasco de Gama lapjairól menekített át a IV. Iván
partitúrájába. A dal úgy végződik, mint később a Carmen Seguidillája.
Megdöbbentő stílustörés ez a rossz helyen elhangzó bolero.
„Ez a dal asszonyoknak való" — szól a cár és rázendít egy kozák harci dalra :
„Ez a dal asszonyoknak való" — szól a cár és rázendít egy kozák harci dalra :
A cár
áriája hatásos. Trombiták, kürtök és ütőhangszerek adják meg harcias karakterét.
Az ária után a cár egy recitativóban elmondja a bojároknak, hogy országjárása
közben feleség után is nézett, aki majd trónörökössel ajándékozza őt meg.
Jorlov bojár odasúgja lányának, Zofjának, hogy csakis ő lehet a cár
választottja.
Szomorú
menet jelenik meg a színen : lefátyolozott lányok, akiket a cár parancsára
szedtek össze a hatalmas ország minden részéből. Énekelni kezdenek: „Siratjuk hegyeinket, siratjuk völgyeinket,
erdeinket, berkeinket. .."
A cár
csendet parancsol. Az ő közelében tilos a panasz. „Ez a ti hazátok, ez lesz a családotok" — szól a csüggedt
lányokhoz. Mindenki megretten, csak Mária lép elő bátran és a félelmetes, parancsoló
úrban felismeri a kaukázusi forrás mentén látott idegent. „Szabad nép szabad lánya vagyok" —
kiáltja, és hirtelen ráismer a cárra. „Nevedhez
vér és rettegés tapad" — sikoltja. „Tépjétek le a fátylát" — parancsolja a cár, de Mária maga
veszi le azt. Most a cár is ráismer a kedves cserkesz lányra, aki a zord
hegyek közt szomját oltotta és akit az ő parancsára hurcoltak táborába. Nem
bünteti meg az önérzetes lányt, aki egy
ariosóban kéri,
hogy engedjék vissza övéihez:
Az ariosót
együttes követi. Az udvart meglepi a lány szépsége és bátorsága. A cár
felkínálja neki trónját, ossza meg vele, mint törvényes felesége, de Mária ellenáll.
Népeik öröktől fogva ellenségek, nem lehet a kegyetlen cár asszonya. Iván parancsot
ad, hogy vigyék lakosztályába a lányt. Jorlov Mária halálát követeli. „Ki segít rajtam?" — kiált fel
Mária. Egyházi ének szólal meg, az ifjú bolgár a karral együtt énekel,
megjelenik Olga, a cár nővére, felmutatja a kereszt jelét, és oltalmába veszi a
lányt. Iván kénytelen engedni. A felvonást záró nagy együttesben az egyházi dallam
összevegyül a cárt éltető kórussal. A finálé „felrakása" Verdi
építkezésére emlékeztet, annak zsenialitása nélkül.
A második felvonás cselekménye
Moszkvában, a Kreml előtti téren játszódik. A nép vidám tánccal, dallal ünnepli
Iván cárt. Keringőt hallunk, a Faust valcerének testvérét.
Trombiták
és harsonák zengenek, dobszó hallik. Egy hírnök jelzi a cár érkezését. Az
uralkodó megmutatja a népnek választottját, Máriát. Méltóságteljes indulózenét
hallunk, először a zenekaron :
A zenekari
bevezetés után a kórus veszi át az induló dallamát. Az ünneplő tömegben ott
lapul Igor és Temruk, bosszúra készen. Igor elmeséli, hogy hiába hajszolta halálra
a lovát, nem érte utol húga elrablóit. Temruk is elbeszéli viszontagságos
útját, majd apa és fia tüzes bosszú-kettősben egyesíti haragját.
Hozzájuk
lép a vágyaiban csalatkozott Jorlov, aki ugyancsak a cár életére tör, mióta
kiderült, hogy lányából sohasem lesz cárnő. Szövetkezik a cserkeszekkel. Bosszú-hármasukat
a nép éljenzése szakítja félbe. Búcsúzóul még gyorsan összesúgnak és Jorlov
megígéri, hogy Igort az éjjel bevezeti a cár hálótermébe. A nép az uralkodót
élteti. Vége a felvonásnak.
A harmadik felvonás színtere egy terem a
Kremlben, a cári nászszoba előtt. Az ifjú bolgár kóruskísérettel hódol a leendő
cárnőnek, akit kísérete éppen a nász szobához vezet. Mikor Máriát oltalmába
vette Olga, a cár nővére, Iván cár megbetegedett. Lázas önkívületének mélyéről
néha sóhaj tört elő, Máriát hívta. Mária meglátogatta és gondosan ápolta.
Megszerette a betegben az esendő embert, és amikor a cár meggyógyult, már nem
tiltakozott a házasság ellen.
A kíséret Máriát
egyedül hagyja. Távoli hazájáról énekel honvágytól fűtött áriát, amelynek
kadenciáját a Trubadur Leonórájának ajkáról kölcsönözte Bizet. A kadencia alatt
énekkar jelzi a cár közeledtét. Iván jön szerelmes szavakkal: „Fénytenger vár a mai ünnepen… egy hatalmas
nép várja a szépek-szépét... ragyogj hát, mint a csillagok…" Kettőst
hallunk ezután, amely zeneileg kedves, de súlytalan. A két döntően elütő jellem
rajzából semmit sem kapunk.
Iván a
nászszoba ágyán egy papírszeletet talál, rajta bibliai idézet arról, hogyan vágta
le Judit Holofernész fejét. A cár Jorlovot hívja, aztán ingerülten távozik.
Jorlov a függöny mögött rejtőzködő Igort szólítja, és közli vele, hogy itt
most csak a cár új asszonya tartózkodik udvarhölgyei kíséretében, de nemsokára
visszatér a cár, természetesen fegyvertelenül és akkor végezhet vele.
Igor
hazájáról és bosszújáról énekel. Recitativójának egy fordulata már a Carmenre mutat előre:
Kívülről
éljenzés hallatszik, díszes bárka közeledik a folyón. Mária kijön a nász szobából,
és szembetalálkozik fivérével, Igorral. A bosszúra elkötelezett fivér és a szerelmes
nővér indulatai egy heves, szenvedélyes
agitato kettősben ütköznek
össze. Mária kétségbeesik, amikor megtudja, hogy fivére meg akarja ölni a cárt.
„Iván a férjem és én szeretem őt!"
— vallja indulatosan. „Te vagy a cárnő,
nagy ég!" — tör ki Igor. „Te,
hegyeink büszke lánya szereted ezt a fenevadat! Nem emlékszel már hazádra és
bosszúnk esküjére?"
Feltépik
az ajtót, és megjelenik kíséretével a cár. Jorlov fél a leleplezéstől, és minden
felelősséget Igorra hárít, és vádolja Máriát, hogy ő is részese az összeesküvésnek.
„Te — fakad ki a cár —, Mária, kinek életem és hűségem adtam, te,
aki elűzted fejem felől a zord felhőket, te tetted ezt! Én széttöröm a szolgai érzést,
és lecsapok a bűnösökre!"
Mielőtt
azonban folytathatná, tűz üt ki. Temruk és hívei felgyújtották a Kremlt. Hatalmas,
félelemtől terhes tűzkórus bontakozik ki. A cár Máriát és Igort arra ítéli,
hogy elevenen befalaztassanak, majd erejét vesztve a földre hanyatlik.
Mindenki halottnak véli. A rémület és a megdöbbenés lesz úrrá az udvaron. Nagy
együttesben cseng ki a felvonás.
A Kreml
falának tövében játszódik le a negyedik
felvonás. Őrök szólítgatják egymást a derengő hajnalban. A ködből
felbukkan Temruk alakja, aki azt hiszi, hogy gyermekei elpusztultak, és
mélységesen gyászolja őket. Mint síri látomás, megjelenik a halottnak hitt cár
őrjöngő, lázas látomásokkal küszködő alakja. Temruk megszánja, megpróbálja
öntudatra ébreszteni. Megszólal a Kreml öreg harangja, amit csak akkor
kondítanak meg, ha meghal egy cár. Iván rádöbben a valóságra. A távolból
Jorlovot éltetik, aki cárnak kiáltatta ki magát. A nép követeli, hogy az
elítélteken hajtsák végre az ítéletet.
Az ötödik felvonás a Kreml egyik termében
játszódik. A bojárok kórusban követelik Mária és Igor vesztét és éltetik
Jorlovot, akit cárnak kiáltanak ki. Ekkor kitárul az ajtó, és megjelenik a
halottnak hitt Iván cár Temruk kíséretében, és a döbbent csendben megszólal:
Azonnal
átlát a helyzeten, és vesztőhelyre küldi Jorlovot, az igazi bűnöst, Máriát pedig
szerelmesen öleli magához. Az udvar éljenző kórusával ér véget az opera.
Julian Gavin - Igor
Ludovic Tezier - Ivan IV
Paul Gay - Temrouk
Alexandre Vassiliev - Yorloff
Henriette Bonde-Hansen - Le jeune bulgare
Franck Bard - L'officier
Sonia Nigoghossian - Olga
Richard Tronc - La Sentinelle
Mario Castagnetti - Le Tcherkesse
Pascal Aubert - Le Heraut
Luc Hery - solo violin;
Ludovic Tezier - Ivan IV
Paul Gay - Temrouk
Alexandre Vassiliev - Yorloff
Henriette Bonde-Hansen - Le jeune bulgare
Franck Bard - L'officier
Sonia Nigoghossian - Olga
Richard Tronc - La Sentinelle
Mario Castagnetti - Le Tcherkesse
Pascal Aubert - Le Heraut
Luc Hery - solo violin;
French Radio Choir, Orchestre National de France - Michael Schønwandt
(Radio France, 28 March 2002, Theatre des Champs-Elysees, Paris)
Acte I
01 - Introduction. "Puisons mes soeurs, l'eau des fontaines"
02 - Scene et morceau d'ensemble "Mon pere! Qu'avez-vous"
03 - Scene et morceau (continué)
04 - Final "Victoire! Victoire!"
Acte II
05 - Scene, Choeur "Sonnez, eclatantes fanfares!"
06 - Serenade "Ouvre ton coeur a l'amour qui m'emflamme"
07 - Scene et Choeur
08 - Igor de la campagne. En guerre
09 - Des femmes choeur
10 - Chant du cosaque "Eh! C'est un chant de femmes"
11 - Aria et choeur "Oh,vous etes mes années"
12 - Final "Boyards, j'ai fait fouiller la plaine et la montagne
Acte III
13 - Choeur danse "Sous nos pas le sol resonne"
14 - Marche, scene et choeur "Silence, le csar s'avance"
15 - Aria et en duo "Et moi, j'aurais quitte mon pere vainement"
16 - Trio et choeur final "N'est-ce pas toi"
Acte IV
17 - Choeur "Venez, souveraine adoree"
18 - Air "Il me semble parfois que ma vie. Est un songe!"
19 - Scene "Je veux vivre pour toujours"
20 - Final "Enfin, il s'est passe"
21 - Scene et recit "Tiens, lis ce billet"
22 - Air "Ma Vengeance va donc etre enfin satisfaite"
23 - Duo "Marie!Igor!"
24 - Duo "Separation" (continue)
25 - Duo "Nous ne reverrons" (continue)
26 - Duo "Fin du rêve"
27 - Final "Voyez! Ah, mon Ivan!"
Acte V
28 - Marche et recit "Qui vive"
29 - Duo "Enfin le jour succede a l'ombre"
30 - Scene finale "A mort, la csarine perfide!"
Mp3 - 44100 Hz - 320 kbps
(Radio France, 28 March 2002, Theatre des Champs-Elysees, Paris)
Acte I
01 - Introduction. "Puisons mes soeurs, l'eau des fontaines"
02 - Scene et morceau d'ensemble "Mon pere! Qu'avez-vous"
03 - Scene et morceau (continué)
04 - Final "Victoire! Victoire!"
Acte II
05 - Scene, Choeur "Sonnez, eclatantes fanfares!"
06 - Serenade "Ouvre ton coeur a l'amour qui m'emflamme"
07 - Scene et Choeur
08 - Igor de la campagne. En guerre
09 - Des femmes choeur
10 - Chant du cosaque "Eh! C'est un chant de femmes"
11 - Aria et choeur "Oh,vous etes mes années"
12 - Final "Boyards, j'ai fait fouiller la plaine et la montagne
Acte III
13 - Choeur danse "Sous nos pas le sol resonne"
14 - Marche, scene et choeur "Silence, le csar s'avance"
15 - Aria et en duo "Et moi, j'aurais quitte mon pere vainement"
16 - Trio et choeur final "N'est-ce pas toi"
Acte IV
17 - Choeur "Venez, souveraine adoree"
18 - Air "Il me semble parfois que ma vie. Est un songe!"
19 - Scene "Je veux vivre pour toujours"
20 - Final "Enfin, il s'est passe"
21 - Scene et recit "Tiens, lis ce billet"
22 - Air "Ma Vengeance va donc etre enfin satisfaite"
23 - Duo "Marie!Igor!"
24 - Duo "Separation" (continue)
25 - Duo "Nous ne reverrons" (continue)
26 - Duo "Fin du rêve"
27 - Final "Voyez! Ah, mon Ivan!"
Acte V
28 - Marche et recit "Qui vive"
29 - Duo "Enfin le jour succede a l'ombre"
30 - Scene finale "A mort, la csarine perfide!"
Mp3 - 44100 Hz - 320 kbps