Bellini: Beatrice di Tenda (1833)
Cornelius Opthof - Filippo Maria Visconti, Milánó hercege
Joan Sutherland - Beatrice di Tenda, a felesége
Luciano Pavarotti - Orombello, Ventimiglia ura
Josephine Veasey - Agnese del Maino, udvarhölgy
Joseph Ward - Anichino, Orombello barátja / Rizzardo del Maino, Agnese fivére
London Symphony Orchestra - Richard Bonynge
Ambrosian Opera Chorus - John McCarthy
February 1966, Walthamstow Assembly Hall, London
01 - Preludio
02 - Tu, signor! lasciar sì presto
03 - Ah! non pensar che pieno
04 - Silenzio e notte intorno
05 - Sì: rivale ... rivale regnante
06 - Respiro io qui
07 - Ma la sola, ahimè! son io
08 - Ah! la pena in lor piombò
09 - Vedi? ... La tua presenza fugge sdegnosa
10 - E quali? quali? spergiura! ingrata!
11 - Qui di ribelli sudditi
12 - Lo vedeste?
13 - Il mio dolore e l'ira
14 - Parti ... Deh! perdona ... Fuggi ... parti
15 - Introduzione ... Lassa! e può il ciel
16 - Omai del suo destino
17 - O troppo a mie preghiere
18 - Oh! voce! è dessa ...
19 - Al tuo fallo ammenda festi generosa
20 - Filippo! Tu! ... ti appressa
21 - Rimorso in lei?
22 - Qui m'accolse oppresso
23 - Prega! Ah! no, non sia la misera
24 - Nulla io dissi ... Di sovrumana forza
25 - Ah! se un'urna è a me concessa
1. felvonás
Filippo Maria Visconti reménytelenül szerelmes Beatrice di Tenda hercegnÅ‘be. Bár területeit elfoglalta, birtokait megszállta, szÃvét nem tudja bevenni. Beatrice szerelmes Orombello di Ventimigliába. Filippót harcostársai sem tudják jobb kedvre hangolni.
Beatrice levélben kéri Orombellót, hogy mentse meg Filippo zaklatásától. Mivel a levélen nincs aláÃrás, Orombello nevelÅ‘je és barátja, Anichino óvatosságra inti az ifjút. KettÅ‘s a barátságról, a tettvágyról.
Agnese del Maino udvarhölgy szobájában lantot penget. Orombello — azt hÃvén, hogy Agnese küldte a levelet — eljön hozzá, amikor a félreértés kiderül, jelenetük dühödt kettÅ‘sbe torkollik.
Beatrice már Filippo felesége, panaszkodik udvarhölgyeinek férje nyers modora, durvasága miatt. Az ének lassan az ország, a haza féltésébe csap át. Filippo jön, elzavarja az udvarhölgyeket, és összeesküvéssel vádolja Beatricét. Az asszony válasza: ha életére törne, nem emelte volna maga mellé a trónra! Ne alázza meg Å‘t — kéri.
A kastély parkjában Beatrice elsÅ‘ férje, Facino Cane szobra elÅ‘tt megaláztatásáról énekel egy áriát, ami szépségében a Norma Casta dÃva dallamával vetekszik. Jön Orombello, és hűségérÅ‘l biztosÃtja a hercegnÅ‘t. Csapatai csak az Å‘ parancsára várnak. Ekkor ébred Beatrice annak a tudatára, hogy Orombello szereti Å‘t. Filippo és Agnese rájuk törnek, Beatrice hiába bizonygatja, hogy ártatlan, Orombellóval együtt börtönbe vetik.
2. felvonás
A tárgyalóteremben dámák és vitézek halálos ÃtéletrÅ‘l énekelnek, más nem is várható Filippótól. A kÃnvallatástól meggyötört vádlottakat elÅ‘vezetik. Agnesét még fűti a bosszúvágy, de egyre inkább szánja úrnÅ‘jét. Nagyon emelkedett, tiszta és szép zenei szférában vagyunk.
Filippo — Anichino határozott tiltakozása ellenére — hajthatatlan, halálos Ãtéletet követel. Anichino figyelmezteti, hogy a nép ellene van. Filippo bezáratja a kapukat, és lefolytatja a tárgyalást. Hűtlenséggel és árulással vádolja Beatricét. Orombello a kÃnpadon vallott, de most visszavonja vallomását. A tárgyalást elnapolják. Lázadás hÃrét hozzák. Filippo már hajlana a kegyelemre, de a lázadás hÃrére aláÃrja Beatrice halálos Ãtéletét, és elrendeli a kivégzést. A siralomházban az udvarhölgyek siratják Beatricét, aki
méltósággal néz végzete elé. Férjében csalódott, lelkében béke van, csak azt gyűlöli, aki bevádolta. Agnese bevallja, hogy Å‘ tette ezt, mert szerette Orombellót. (A szituáció azonos a Don Carlos Erzsébet—Eboli jelenetével: „a bűnt, amivel vádoltalak, én követtem el!") Gyászének szól, Beatrice emelt fÅ‘vel, bátran megy a vérpadra.
A Nemzeti SzÃnházban nálunk (a múlt század 30-as, 40-es éveiben) happy end-esÃtették a darab végét: Anichino jön Orombello csapataival, és lekaszabolják Filippót és embereit.
A Beatrice di Tenda erÅ‘sen drámai szerkezetű opera. A Rómeó és Júlia óta Bellini már túlesett az Alvajáró és a Norma bemutatóin, számos tapasztalattal lett gazdagabb. Zenekara szÃnesebb, kórusai tömörebbek, jellemzései ékesebbek. Az áriák száma megnÅ‘tt, formájuk bÅ‘vült. Az opera a pármai bemutatón megbukott, de ez mit sem von le értékébÅ‘l. A Beatrice di Tenda igen magas mértékkel, pl. a Normáéval mérve is kimagasló mű, egyes részleteiben, drámaiságában pedig kifejezetten a legjobb Bellini-opera.
Mp3 (256 Kbps) az 1966-os háromlemezes LP-ről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése