2014. november 15., szombat

Bizet: Vasco de Gama (ode-symphonie)


Szimfonikus óda magánénekre, vegyeskarra és szimfonikus zenekarra
Szövegét Camões Luziádok c. eposza nyomán Louis Delâtre és Bizet írta.
Keletkezésének ideje: 1859—60, Róma.
Nagy mitológiai apparátus kíséri kalandos útján az óda hősét. Hajója a Tajóról fut ki a nyílt tengerre (hatásos melodráma). Az énekkar Európa nagy folyóihoz fohászkodik: kéri a Rhône, a Temze, az Odera, az Ebro segítségét, hogy egyesült erővel támogassák a vak-merő hajós útját. Matrózok, katonák felváltva énekelnek érzelmes, honvágytól telt és harcias, nyers dalokat. Léonard hajóstiszt a szép asszonyoktól vesz búcsút, és felidézi azt a dalt, amit Inez de Castro énekelt mindig alkonyatkor. A matrózok felfigyelnek: „halljuk, halljuk”, és felcsendül egy bolero, a Carmen második felvonásbeli Cigánytáncának őse:


A dal úgy ér véget, mint majd tizenöt év múlva a Seguidilla:
Ezt a bolerót később Bizet beépítette a IV. Iván partitúrájába, ahol a cár kegyence, az Ifjú bolgár énekli, oda nem illően.
A hajó már messzi kint jár a nyílt tengeren, a szél felborzolja a hullámokat, melyek egyre magasabbra tornyosulnak, és kitör a vihar, a hajósok réme. Bizet viharzenéje a kor hasonló operajeleneteinek legjobbjaival is felveszi a versenyt:

Az idézett motívum négyütemenként fél hanggal magasabban szólal meg, hangereje is fokozódik, és tomboló fortissimóban kulminál. Alig telt el három esztendő a Clovis et Clotilde óta, és már bontogatja szárnyait a drámai szerző. A vihar tetőfokán megszólal Adamastor fantom: „Je m’oppose à vos conquêtes; je suis le cap des tempêtes! Respectez cette barrière; retournez vite en arrière!” (Hevenyészett fordításban: „Szembeszegülök hódításotokkal; én vagyok a viharok foka! tiszteljétek e határt; térjetek haza!” A hajósokat nem rettenti vissza a vihar, megkerülik Afrika déli fokát, és nyitva áll előttük az út Ázsia felé. A dühöngő viharban imát mond a hajósnép: „Urunk, Te, aki megmentéd Mózest..”, a vihar alábbhagy, és az árbockosárból felkiált az őrszem: „Föld!” Az utasok révbe értek, küldetésük sikerrel jár. Hálahimnuszuk az óda fináléja. Mintha Meyerbeer írta volna...
Bár lírájában Gounod, egzotikumában David és együtteseiben Meyerbeer hatását tükrözi a mű, mégis nagyot lépett előre Bizet az önmegvalósítás útján. Jogosan dicsekedhetett édesanyjának, hogy most már igazán zenésznek érzi magát. Mozartot és Rossinit kiszorította lelkéből Beethoven és Meyerbeer, akinek túlbecsülésére Bizet rengeteg mondatot pazarol leveleiben.
Míg a Clovis et Clotilde példás iskolai dolgozat, a Vasco de Gama egy fejlett drámai érzékkel rendelkező, a maga útját öntudatosan kereső fiatal zeneszerző nagyon is figyelemre méltó műve. Még meg kell említenünk, hogy a krónikus időhiányban szenvedő Bizet a Vasco de Gama néhány részletét beledolgozta a Noé partitúrájába.
 

 


Montserrat Caballé:  "Ouvre ton coeur"



2014. november 10., hétfő

Bizet: Carmen


Opera három felvonásban
(nálunk hagyományosan négy felvonásban, a harmadik felvonás második képe a negyedik felvonás)
Keletkezés: 1873-75
Ősbemutató: Párizs, Opéra Comique, 1875. március 3.
Szövegkönyv: Prosper Mérimée nyomán Henri Meilhac és Ludovic Halévy

I. felvonás
Sevilla főterén Micaela keresi a hadsereg káplárját, Don Josét. A férfi épp akkor érkezik, amikor a dohánygyár munkásnői cigarettaszünetet tartanak. Egyikük, Carmen, a szerelmi csapodárság dicséretét énekli, majd mielőtt visszamenne dolgozni, egy szál virágot dob oda a káplárnak.
Micaela a férfinak édesanyjától hoz levelet, kis pénzt és egy csókot is. José már elhajítaná a virágot, mikor a gyárból rohanvást menekül ki Carmen, aki verekedés közben megvágta egyik munkatársnője arcát. Miután nem hajlandó Zuniga kapitány kérdéseire válaszolni, őrizetbe veszik. Don José kap parancsot, hogy kísérje a fogdába, de ő képtelen Carmen csáberejének ellenállni, elengedi - és maga vonul börtönbe.

II. felvonás
Carmen Lillas Pastia kocsmájában táncol. Zuniga közli vele, hogy Don José egy hónap fogság után most szabadul. Ekkor bevonul Escamillo, a győzelmes bikaviador. Azonnal megtetszenek egymásnak Carmennal, de a lány hű akar maradni Don Joséhoz - igaz, Escamillónak is jelzi, hogy ne veszítsen el minden reményt.
A kocsma kiürül; ekkor lép be két barátja, Remendado meg Dancaire, és elmondják Carmennak, hogy újabb csempészutat terveznek. Meghökkennek, amikor a lány nem csatlakozik hozzájuk, mondván, hogy szerelmes. Carmen boldogan borul az érkező Don José keblére, de öröme éktelen haragba csap át, amikor megszólal a takarodó trombitaszignálja, és a férfi közli, hogy kötelességéhez híven vissza akar menni a laktanyába.
Belép Zuniga, remélve, hogy Carmennal kettesben maradhat. Az ott tartózkodó Don José rátámad, de a csempészek lefogják őket, és az összecsapás nem torkollik vérontásba. Don José karddal támad a felettesére, tehát nincs más választása, mint hogy megszökjön Carmennal együtt.

III. felvonás
1. kép
A hegyek között a csempészek pihenőt tartanak, Carmen kezd ráunni Don Joséra. Veszekednek, de a férfi most is szereti őt. Escamillo is eljött erre a vad vidékre, hogy újra láthassa Carment. A féltékeny Don José késpárbajra hívja, és a többiek alig tudják szétválasztani őket. Megjelenik Micaela is. Elmondja, hogy Don José édesanyja haldoklik, és még egyszer látni szeretné a fiát. Don José követi őt, de megfenyegeti Carment, hogy még hallatni fog magáról.

2. kép
Sevilla, Escamillo bikaviadalának napja. Carment figyelmeztetik, hogy a bosszúszomjas Don José ott ólálkodik a tömegben. Az aréna előtt találkoznak. Don José könyörög, hogy a lány térjen vissza hozzá, de az gőgösen a földre hajítja a tőle kapott gyűrűt. A férfi erre agyonszúrja, miközben a tömeg a győztes Escamillót ünnepli.


Ha komolyan akarsz hangszerelést tanulni, ne a Wagner-operák, hanem a Carmen partitúráját tanulmányozd... minden hang és minden szünet a megfelelő helyen van" — írta Richard Strauss. És így igaz, Bizet hangszerelése csupa ragyogó ötlet. Míg a hagyomány szerint a fúvósokra csak némi színezék végett volt szükség, itt fontos témákat vezetnek föl, mint például a „Seguidillát" vagy a „Virágáriát", a hegedűk pedig hol gitárként, hol énekszerűen szólalnak meg. A hangszerek olykor a jellemzést is nyomatékosítják (Carmennak a fuvola a jelképe), a motívumok — például a kérlelhetetlen sorsra utaló bővített szekund — bonyolult rendszere a zenei anyag egységét erősíti. A couleur locale megteremtésére pikáns disszonanciák és harmóniák szolgálnak, és az egész operairodalom legsodróbb ritmusai. A táncok és a cigánydalok a spanyol kultúra izgalmas érzetét keltik, bár az „autentikus" dallamok jórészt a zeneszerző képzeletének szülöttei.
Bizet zeneszerzőbarátja, Ernest Guiraud (1837—1892) — aki mellesleg Offenbach torzóban maradt komoly operáját, a Hoffmann meséit is meghangszerelte és befejezte — a Carmen prózai dialógusait megkomponált recitativókkal helyettesítette, ami nagyban elősegítette az opera diadalútját szerte a világban. Napjaink felfogásának ugyanakkor jobban megfelel a nyersebb eredeti változat, így az utóbbi egy-két évtizedben már inkább ez hallható mindenütt. (A mellékelt felvételen is.) Maga Carmen sokak szerint az operairodalom legsikeresebb mezzoszoprán szerepe, és szélsőségesen önző, hihetetlenül vonzó karakterét festőien buja muzsika teremti meg — az elején énekelt habanérája és seguidillája különösen erotikus. Magas fokú érzékisége jól kiemeli az izomagyú bariton Escamillo megrögzött önzését; az ő legjellegzetesebb zenéje a páváskodó „Torreádor-dal". Hasonlóképpen, az öntelt bikaviador egysíkú volta jól rávilágít a dráma érzelmi középpontjában álló lobbanékony tenor, Don José bonyolult természetére. Don José személyiségének szétesése a jellemfejlődés ábrázolásának mesterműve: zenei jellemzése a Micaelával énekelt, I. felvonásbeli gyöngéd kettőssel („Parle-moi de ma mère" / Beszélj anyámról) indul, és a Carmennak szenvedélyesen könyörgő „Virágárián" („La fleur que tu m'avais jetée" / Bűvös erő volt e virágban) át vezet a „démonával" lezajló végső, tomboló összecsapásig. Don José és Carmen viharos viszonya az operatörténet egyik legmegindítóbb fináléjában tetőzik. Bizet ellenáll a Gounod, Delibes és Saint- Saëns által teremtett szokás kísértésének, hogy egy töretlen dallamívvel zárja le művét, és rövid, csattanós mondatokból épít föl kettőst, melynek görcsösen váltakozó dialógusa hatásosan érzékelteti Don José szellemi elroncsolódását éppúgy, mint Carmen érzelmi sekélyességét. A tetőpont, amikor egyetlen, vérig sebzett üvöltéssel vallja meg szerelmét a lábánál heverő holttetemnek, egyszerűen döbbenetes.

1905-re a Carmen csak az Opéra Comique-ban több mint ezer előadást ért meg, és ma is biztosan tartja helyét a világszerte leggyakrabban játszott operái között. Drámaként szinte mindenkinek mond valamit, mert — ellenállhatatlan dallamok sorával — olyan szélsőséges érzelmeket foglal magában, amelyekkel bárki együtt érezhet. Idézzük Nietzsche lelkes szavait: „Bizet muzsikája érzésem szerint tökéletes. Könnyeden, kecsesen, stílusosan tárul elénk... Ez a muzsika gonosz, kifinomult, fatalista.

 



 


 A kedvenc felvételem:

Deutsche Grammophon (Edinburgh Festival 1977)
Fritz Oeser új kritikai kiadása az eredeti források alapján



Minden ízében professzionális Carmen, amely az 1977-es operavilág néhány legkiválóbb énekesét szerepelteti. Domingo lágy, de erőteljes Don José, Teresa Berganza remek hangú, nagyon erotikus Carmenja olyan ifjonti szeszélyességet sejtet, ami gyakran hiányzik a modern tolmácsolásokból. Sherrill Milnes remekül páváskodik Escamillo szerepében, a „Torreádor-dalt" pedig káprázatos szexepillel adja elő. Ileana Cotrubas vibráló, bár szokatlanul súlyos Micaela. A londoni együttesek pontosan dolgoznak, és ha olykor kissé lankad is a lendület (hiszen a felvételek meglehetősen elhúzódtak), ez nem von le túl sokat a lemezen kapható legspanyolabb Carmen értékéből.
Matthews Boyden
Teresa Berganza - Carmen
Plácido Domingo - Don José
Sherrill Milnes - Escamillo
Ileana Cotrubas - Micaela
Yvonne Kenny - Frasquita
Alicia Nafé - Mercédes
Robert lloyd - Zuniga
Stuart Harling - Moralés
Gordon Sandison - Dancairo
Geoffrey Pogson - Remendado

London Symphony Orchestra - Claudio Abbado
The Ambrosian Singers - John McCarthy
George Watson's College Boys' Chorus - Patrick Criswell

01 - Prelude
Acte I.
02 - Sur la place chacun passe [Soldats, Morales]
03 - Regardez donc cette petite [Morales, Soldats, Micaela]
04 - Avec la garde montante [les gamins]
05 - Repos! [Zuniga, Morales, Don Jose]
06 - Allons! Allons! [Zuniga, les gamins]
07 - Dites-moi, brigadier [Zuniga, Don Jose]
08 - La cloche a sonne [Jeunes Gens, Soldats, Cigaretieres]
09 - Mais nous ne voyons pas la Carmencita [Soldats, Jeunes Gens]
10 - Quand je vous aimerai - L'amour est un oiseau rebelle [Carmen]
11 - Carmen, sur tes pas nous nous pressons tous [Jeunes Gens, Cigaretieres, Don Jose]
12 - Monsieur le brigadier [Micaela, Don Jose]
13 - Votre mere avec moi sortait de la chapelle [Micaela, Don Jose]
14 - Ma mere, je la vois... [Don Jose, Micaela]
15 - Que son fits l'aime et la venere [Don Jose, Micaela] - Eh bien, eh bien! [Zuniga]
16 - Au secours! [Cigaretieres, Zuniga, Soldats]
17 - Voyons, Brigadier... [Zuniga, Don Jose]
18 - Pres des remparts de Sevile [Carmen, Don Jose]
19 - Le lieutenant!...Prenez garde! [Don Jose, Zuniga, Carmen]
20 - Entr'acte
Acte II.
21 - Les tringles des sistres tintaient [Carmen, Mercedes, Frasquita]
22 - Vous avez quelque chose a nous dire [Ensemble]
23 - Tout est bien alors [Carmen, Zuniga] - Vivat! vivat le torero! [Ensemble]
24 - Votre toast!...je peux vous le rendre [Escamillo, Ensemble]
25 - Nous avons en t¨sste une affaire [Ensemble]
26 - Amoureuse...ce n'est pas une raison, cela - Halte-la! Qui va la [Ensemble]
27 - Je vais danser en votre honneur [Carmen, Don Jose]
28 - La fleur que tu m'avais jetee [Don Jose]
29 - Non! Tu ne m'aimes pas! [Carmen, Don Jose]
30 - Hola! Carmen! Hola! [Zuniga, Don Jose, Carmen, les Bohemiens]
31 - Suis-nous a travers la campagne [Frasquita, Mercedes, les Bohemiens]
32 - Entr'acte
Acte III.
33 - A oute, compagnon, acoute [Les Contrebandiers, Frasquita, Mercedes, Carmen, Don Jose]
34 - Halte! Nous allons nous arreter ici... [Dancaire, Remendado, Don Jose, Carmen]
35 - Melons! Melons! Coupons! [Frasquita, Mercedes]
36 - Carreau, pique...la mort! [Carmen]
37 - Parlez encore, parlez, mes belles [Frasquita, Mercedes, Carmen]
38 - Eh bien, j'avais raison [Danca re, Carmen, Don Jose]
39 - Quant au douanier, c'est notre affaire [Carmen, Merceds, Frasquita, les Bohemiens]
40 - Nous y sommes [Guide, Micaela]
41 - Je dis que rien ne m'epouvante [Micaela]
42 - Mais...je ne me trompe pas... [Micaela, Escamillo, Don Jose]
43 - Hola, Jose! [Carmen, Escamillo, Don Jose, Contredaniers]
44 - Halte!...Quelqu'un est le qui cherche a se cacher [Remendado, Carmen, Don Jose, Escamillo]
45 - Entr'acte
46 - A deux cuartos [Marchands, Soldat, Andes, un Bohemien]
47 - Les voici! Voici le quadrille [Choeur]
48 - Si tu m'aimes, Carmen [Escamillo, Carmen, Frasquita, Mercedes]
49 - C'est toi C'est moi! [Carmen, Don Josse Choeur]

Mp3 - 44100 Hz, vbr (~236 kbps)

vagy
itt   és   itt