2010. április 25., vasárnap

Les Ballets Trocadero (2001)

A Les Ballets Trocadero de Monte Carlo (USA) társulatot balettrajongók egy csoportja alapította 1974-ben azzal a céllal, hogy a hagyományos, klasszikus balettet játékos, szórakoztató formában, azt parodizálva és “en travesti" előadásmódban, azaz kizárólag férfi szereplőkkel mutassa be. Az együttes a 10. Táncfórum keretében először lépett fel Magyarországon. Aki nem jutott el az előadásokra, azok számára itt egy kis ízelítő.

" A TROCKS garantáltan jó szórakozás azoknak, akik semmit nem tudnak a balettről, azoknak pedig kötelező, akik úgy hiszik, hogy ismerik a műfaj alapjait." /Sydney Star Observer/


Les Ballets Trocadero
TV-felvétel, 2001

384x216; DivX 3.11 (900 kbps); mp3 (224 kbps)

Hattyúk tava (Le Lac des Cygnes) - II.felv. zene: Csajkovszkij, kor.: Lev Ivanov
A kalóz (Le Corsaire) - Pas de deux: zene: Riccardo Drigo, kor.: Marius Petipa
Le Grand Pas de Quatre zene: Cesare Pugni, kor.: Jules Perrot
A hattyú halála (La mort du cygne) zene: Camille Saint-Saens, kor.: Michel Fokine
Paquita zene: Ludwig Minkus, kor.: Marius Petipa

Brian Norris - Odette
Paul Ghislein - von Rothbart, Maria Taglioni, Cygne (mort du), Variation 2
Ken Busbin - Pc. Siegfried
Manolo Molina - Benno, Variation 6
Carlos Garcia - La Princesse, Lucille Grahn,  Variation 4
Fernando Medina-Gallego - L'esclave, Variation 1
Bernd Burgmaier - Fanny Cerrito, Variation 5
Robert Carter- Ballerine, Variation 7
Jason Hadley - Carlotta Grisi, Cavalier
Jai Williams  - Variation 3
Edgar Cortes
Raymell Jamison
Yonny Manaure
Hiroto Natori
Mark Rudzitis

Siddharta

SAT-Rip, 720x400; DivX5 (1000 kbps); mp3 (128 kbps)
Opéra Bastille - 2010. április 9-i előadás élő közvetítésének felvétele (Mezzo TV)
109 perc, 887 MB

Koreográfia: Angelin Preljocaj
Zene: Bruno Mantovani
Librettó: Eric Reinhardt
Díszlet: Claude Lévêqueк  
Jelmez: Olivier Bériot  

Orchestre de l'Opéra national de Paris - vezényel: Susanna Mälkki

Nicolas Le Riche - Siddharta
Aurélie Dupont - L'Éveil
Wilfried Romoli - Le Roi
Muriel Zusperreguy - Sujata
Alice Renavand - Yasodhara
Stéphane Bullion - Ananda

Letöltés / Download

2010. április 10., szombat

Mozart: A kairói lúd / A rászedett vőlegény


A kairói lúd (L'oca del Cairo) K.422

2 felvonásos, befejezetlen opera, G. Varesco szövegére. 1783-ban komponálta, töredék maradt. A teljes szövegkönyv létezik, de Mozart a tíz szám közül csak hetet alkotott meg. 1867-ben Párizsban, 1870-ben Londonban került különböző kiegészítésekkel bemutatásra.

A rászedett vőlegény (Lo sposo deluso) K.430

Szintén töredék

mp3 (192 Kbps)

Az operák

Háttérinformációk (angolul) és librettók (olaszul):
A kairói lúd
A rászedett vőlegény

Mozart: Scipio álma



Mozart: Scipio álma (Il Sogno di Scipione) K.126 (1772)

„Dramatikus szerenád” Metastasio szövegére. Abból az alkalomból komponálta, hogy Salzburg új hercegérseke, Hieronymus Colloredo gróf díszes ünnepségek közepette bevonult a városba és megkezdte működését.


mp3 (192 Kbps)

Scipio álma

Háttérinformációk (angolul) és librettó (olaszul):
Libretto

Mozart: A pásztorkirály

Mozart: A pásztorkirály (Il Re Pastore) K.208 (1775)

Mozart 2 felvonásos „dramma per musicá”-ja (1775, Salzburg), Metastasio szövegére. - Metastasio e librettóját Mozarton kívül sok más komponista is megzenésítette, köztük: Sarti (1753), Hasse (1755), Gluck (1756), Piccinni (1760), Galuppi (1762), Jommelli (1764) stb.

mp3 (192 Kbps)


A pásztorkirály

Háttérinformációk (angolul) és librettó (olaszul):
Libretto

Mozart: Apollo et Hyacinthus K.38


Mozart latin nyelvű iskolai énekesjátéka (1767, Salzburg), Rufinus Widl szövegére. Kompozíciója idején Mozart mindössze 11 éves volt.

Apollo et Hyacinthus
Háttérinformációk (angolul) és librettó (latinul):
Libretto

2010. április 9., péntek

Le sacre du printemps - Tavaszi áldozat


Tavasz van, bolyduló és bódító tavasz. A színpad mélyén hullámzó, dombos gyepet, sarjadó füvet idéz realisztikus hitelességgel a díszletelem. Rajta üldögélő-henyélő férfiak.
Majd megjelenik az első nő. Látszólag tudomásul sem veszi a férfiakat, háttal áll nekik. Majdnem a színpad közepére áll, majd lassan, mintegy belső ritmusát követve bokájáig letolja a bugyiját. Sorra bejön a többi nő is - szintén a szivárvány egy-egy színébe öltözve - és valamennyien egyenként követik első társnőjüket ebben a furcsa, ingerlő vetkőzésben, amitől kiszolgáltatottaknak tűnnek ugyan, de mégsem fedetlenek. Bokájukon lifegő bugyijaikkal táncba kezdenek, és ekkor derül ki, hogy azok bilincsként működnek. A nők törékenyek, egyben közönségesen frivolak is. Majd megszabadulnak haszontalan rabtartóiktól, és továbblejtenek. A férfiak most már közéjük merészkednek, mi több, duhajkodnak, hiszen felkapják és elorozzák a földön heverő ruhadarabokat.
Az előadás második, időben testesebb része helyenként elidőz a sokszereplős lehetőségeken. A kialakuló táncospárok olykor rituálisan egyszerre, máskor fáziseltolódásban mozdulnak, vagy éppen teljesen különböző mozgássorozatokban sejtetik a különbözőség kavalkádját. Ez utóbbinak megfelelően a férfiak a füves dombot kisebb darabokra szedik, és így a táncban kimerült nők egyenként saját zöldellő buckájukra telepedhetnek. A jelmezében is sokszínű csapat lassanként egybemosódik, amint a vágyakozás és a csábtánc ösztön-erőterébe lépve a férfiakról lekerülnek az ingek. A meztelen felsőtestüket fitogtató férfiak táncában visszaköszön az előző koreográfia "csattanós" mozdulata; a mellüket csapkodó fiúk gesztusa most mégis egészen más jelentésű: úgy tűnik, mintha tirádákat hallanánk zabolázatlan erejükről, szépségükről, amelyet rögtön ellenpontoz a nők tánca a trófeaként lengetett, imént lesimogatott vagy letépett ingekkel. Szexualitás és erőszak hajszálvékony mezsgyéjén hol erre, hol arra leng ki a súlypont. Egyetlen mozdulat átfordulásán múlik, szinte pillanatonként váltakozik csábítók és elcsábítottak szerepköre. Hirtelen beáll a csend, amint a férfiak letépik a nők blúzát. Hangos szuszogás. A hullámokat vető vágyak-vonzások sodrában kifulladó hat pár egyaránt kiszolgáltatottja az éroszi koreográfiának.
Majd lassanként elkülönül a "papnő": beavatás-szerű szólójához csatlakozik az egyik férfi-táncos, amelynek nyomán újra kialakulnak a párok. A rítusban feloldódó egyediség képi megjelenítése az egy ritmusban zajló szeretkezés: valamennyien a padlóra gördülve, különváltan ismételgetik az ősi mozdulatokat - kimerülésig. A lehanyatló nőket felfogják a férfiak, majd a színtér közepére tolják a földdarabokat oly módon, hogy a zöldellő halmok közt járásnyi tereket hagynak. Arctalanul, egybemosódottan vonulnak valamennyien a hatalmas gyeptéglák közti folyosókon, lehorgasztott fővel, ejtett vállal, a kiüresedettség és céltalanság érzetével.
Végezetül újra egybeolvad a gyep, és megtaláltatik az egyetlen személy - az iménti papnő -, akire ráróják az áldozathozatal terhét. Szabályosan végrehajtott tavaszi rítus ez. Csakhogy itt nem bort loccsantanak, nem búzaszemeket szórnak, itt valós emberi lényt áldoznak - kivetik maguk közül, és eleven prédaként dobják az erőszak és erotika emberi húst követelő oltárára. A lányról letépik minden ruháját, felhajítják a gyepszőnyegre, lökdösik, hempergetik. Menekülne. Visszalökdösik. A mámorból ébredők bosszúja.
Az előadás kontextusában különös figyelmet érdemel a meztelenség. A Tavaszi áldozatban kezdettől fogva dominál az erotika és az erőszak. Most, amikor a rítus levezető aktusában a többiek kijelölik az áldozatot, annak meztelensége mentes minden nemiségtől. Fedetlen teste a számkivetettség, védtelenség jele; a szexus papnőjéből a feloldozás papnőjévé válik, azzá, akinek rákényszerített áldozathozatalától a feszültség feloldását remélik társai.
Az utolsó pillanat felfüggesztődik: az áldozat szembefordul a többiekkel. Kimerültségtől és indulattól liheg. Csakúgy, mint a többiek. Szemébe csapódó hajjal, remegő testtel, végsőkig űzött, szépséges, állatias lény. 

TV felvétel
Zene: Igor Sztravinszkij
Koreográfia: Angelin Preljocaj
La Maison de la Danse de Lyon (2004)

Yang Wang, Anna Hagermark, Claudia de Smet, Emma Gustaffson
Dejalmir Soares Melo, Zaratiana Randrianantenaina, Nagisa Shirai
Leonardo Centi, Craig Dawson, Samir el Yamni, Celine Galli, Alexandre Nipau

Letöltés / Download

Le songe de Médée


Angelin Preljocaj Franciaországban született albán származású koreográfus 1984-ben alapította meg saját társulatát Ballet Preljocaj néven. Előadásaihoz előszeretettel választ klasszikus zenét, amelyre a kortárs tánc - és nem ritkán táncszínház - eszközeivel építi fel koreográfiáját. Az eredmény mégsem feszültség vagy diszharmónia a két különböző stílus és műfaj között, hanem éppenséggel azok harmonikus egybeolvadása a megszülető új műben. 


A görög Médea monda modern feldolgozása. (TV felvétel)

Zene: Mauro Lanza, Ensemble Cour-circuit, Pierre-André Valade
Koreográfia: Angelin Preljocaj
Opéra National de Paris (2004)

Marie-Agnés Gillot - Médée
Eleonora Abbagnato - Créuse
Wilfried Romoli - Jason
Constance Nicolas, Carl Van Gotdeshoeven - les enfants

Letöltés / Download

Marguerite és Armand

A kaméliás hölgy balett változata, melyet Ashton kifejezetten Rudolf Nurejev számára írt.
Az alábbi felvétel a Nurejev halálának 10. évfordulóján rendezett gálaelőadáson készült.

TV felvétel, 2003


Koreográfia: Frederick Ashton
Zene: Liszt: b-moll zongora szonáta

Sylvie Gullem - Marguerite
Nicolas Le Riche - Armand
Anthony Dowell, Christopher Saunders, Stéphane Bullion, Christophe Duquenne, Jean-Christophe Guerri, Emmanuel Hoff, Laurent Novis, Yann Saïz, Mathieu Ganio, Julien Meyzindi, Yong-Geol Kim, Florian Magnenet, Alexis Renaud, Sébastien Bertaud, Audric Bezard, Cyril Mitilian, Danielle Doussard, Laurence Laffon

Letöltés / Download

Coppélia

Delibes (1836-1891) - a XIX. századi balettzene legkiválóbb mestere. Neki köszönhető, hogy a múlt század közepétől hanyatlásnak indult nyugat-európai balett felfrissült és az operák betétjeiből kikerülve újra önálló műfajként folytathatta életét a színpadon.

A Coppélia, vagy a zománcszemű lány bemutatója 1870-ben - még a rue Péletier-n levő régi Operában - nagy eseményszámban ment. Delibes ezzel a művével elismert, ünnepelt szerző lett.

A Coppélia szövegkönyvét Charles Louis Nuitter (1828-1899), a párizsi Opera tudós könyvtárosa E. T. A. Hoffmann (1766-1822) német romantikus író Der Sandmann (Homokember) c. elbeszélése alapján írta Saint-Léon bevonásával. Hoffmann szövegéből a titokzatos elemeket hozta előtérbe, de Saint Léon a reális lengyel környezet jellemzését is fontosnak tartotta. Vándorlásai során számtalan nemzeti táncot ismert meg s ezért Delibes-nek mindjárt az első felvonásban lengyel, magyar karaktertánc sorozat beiktatását javasolta, majd a második felvonásban spanyolt is.

Ma ahány színház, annyiféle felfogásban játsszák ezt a balettet. Delibes balettjeit maguk a franciák sem tekintik tabunak, amihez nyúlni nem szabad. Serge Lifar, a párizsi Opera világhírű balettmesterével együtt több nyugati koreográfus is azt mondja, hogy Delibes balettjeinek a megrövidítése „zenei és koreográfiai szükségszerűség". A magyar Harangozó Gyula számára a Coppélia kiegészítése a szükségszerű, mégpedig nemcsak koreográfiában, hanem ennek megfelelően a szövegben és zenében is.

Az én kedvencem az alábbi előadás:

Opéra National de Paris (2001) (TV felvétel)

Zene: Léo Delibes
Librettó: Charles Nuitter (E.T.A. Hoffmann meséjéből)
Eredeti koreográfia: Arthur Saint-Léon, adaptálta: Pierre Lacotte, Claude Bessy
L'Ecole de Danse de l'Opéra National de Paris
Orchestre de l’Opéra National de Paris – David Coleman

Charline Giezendanner - Swanilda
Mathieu Ganio - Frantz
Pierre Lacotte - Coppelius

Letöltés / Download

A kezdet

Üdvözlök mindenkit, aki ide tévedt!
Szeretném megmutatni a kedvenc darabjaimat (némi leírással kiegészítve).